2018. már 27.

Múzsanélküliség

írta: Gray mouse
Múzsanélküliség

  Szürke egér létem igazán termékeny időszakait két embernek köszönhetem. Nem volt ebben semmi tudatosság sem részükről, sem a sajátomról. Egyszerűen a létezésük, a figyelmük, olykor az érdektelenségük múzsacsókként hatott rám. Nem biztos, hogy mindig örültek ők ennek, sőt.... De tudták, értették mit miért, és miért úgy írok, ahogy. Kevesen vannak ezzel így. Az emberek hajlamosak felszínes ismeretség, félreértett gondolatok alapján véleményt alkotni. Nem okolhatom őket ezért, hiszen annyira sokfélék vagyunk, ezerféleképp gondolkodunk magunkról, az életről, a világról. Nem mindig könnyű másféle véleményt elfogadni, s pláne nem egyszerű más értékrendjével, gondolkodásával azonosulni. Nem várható el, hogy mindenkivel egy hullámhosszon legyünk, az pláne nem, hogy félszavakból is értsük egymást. Nagy örömömre azért sok kedves ember barátságát is meghozta ez az oldal, így minden szerénység nélkül állíthatom, kettejüknél azért jóval többen értettek. De inspirálni igazából ők tudtak. 

   Most, egy hosszú ingerszegény időszak után felmerült a kérdés bennem, vajon mi az írásböjt oka? Hiszen lettek új ismerőseim, barátaim, éltem meg szerelmet, történtek jó és rossz dolgok, pont úgy mint ezelőtt. Mégsem jött az ihlet, a késztetés, hogy papírra vessem az érzéseket, a gondolatokat. Mit tudtak ők, amit senki más? Mi az a plusz amivel így hatottak rám? Az elfogadásuk? Az, hogy mindketten gyerekkori ismerőseim, és ennyi év után is arra a naiv, álmodozó énemre emlékeztek és emlékeztettek? Talán éreztem, hogy őszintén kíváncsiak rám, és szerettem volna megmutatni milyen ember lett abból a lányból a hosszú évek alatt? Nem tudom...Hiszen annyi mindenben különböztünk. Az esetek nagyrészében nem értettek egyet velem. Mások voltak a gondjaik, az élethelyzeteik, a kapcsolatuk az emberekkel és a világgal. Másmilyen környezetben szocializálódtak, most is más szinten élik az életüket mint én, mégis.... Volt valami, ami inspirált. Miközben vannak ismerőseim akikkel jókat beszélgetünk, hatalmas szócsatákat vívunk, sok közös dolgunk és élményünk van, mégsem született egy poszt sem a hatásukra. Jó lenne tudni mi az, ami hiányzik. ...Szeretném újra érezni a lelkesedést, a hitet, hogy nem haszontalan ez az egész... Jó lenne ha végre kinőnének a rövidre nyesett szárnyaim....

         http://1222.blog.hu/2013/01/29/nyesett_szarnyak    

           writinglife.jpg

Szólj hozzá