2014. júl 30.

Szolgálunk és érzünk

írta: Gray mouse
Szolgálunk és érzünk

   Egy ismerős anyuka mesélte, hogy a 7 éves kisfia "Szolga, hozzál nekem inni!" mondattal jelezte, hogy szomjas. Persze mosolygott közben, valószínű csak vicces akart lenni. De biztos, hogy olyan vicces ez a helyzet? Tudjuk, a gyerekek szájából az is jópofának tűnik, ami egy felnőttől már sértő lenne. Én is mosolyogtam ezen, de azért elgondolkodtam, miért hagyjuk, sőt, miért csinálunk magunkból szolgát?

   Hisz' ez a kisfiú is csak azonosult az apjával, neki természetes, hogy a nő, az anyja kiszolgálja. Vagyis mi nők ezt nem szolgaságként éljük meg, egyszerűen gondoskodunk a szeretteinkről. Persze van, hogy elfáradunk és irigyeljük a férfiak kényelmes életét. De összekapjuk magunkat, és folytatjuk. De ha egy kisgyerek ezt a gondoskodást szolgaságnak minősíti, az talán elgondolkodtató...

  Mi nők, anyák, szívesen kiszolgálunk akár szeretetből, akár a neveltetésünk miatt, vagy csak mert szeretünk fontosak lenni. De semmiképp nem akarunk, nem akarhatunk szolgák lenni. A modern társadalomban nagyon felborult az egyensúly a női és férfi szerepek, feladatok terén. Egyértelmű, hogy könnyebb dolga van a férfiaknak. Régen dolgoztak, háborúztak, eltartották a családot, míg a nők otthon gondoskodtak az egész családról. Most a férfi jó esetben dolgozik, és ...itt a vége. A nők szintén dolgoznak,többségük nem a karrier, csak a megélhetés miatt, majd otthon is igyekeznek helytállni, egyben tartani a családot, gondoskodni róluk. És ezzel nem is lenne baj, ha ezt nem tartanák a férfiak, a gyerekek teljesen természetesnek. Ha éreznék a nők, hogy a többiek ezt értékelik, és valami kis visszajelzést kapnának a nagyrabecsülésükről. Sajnos többnyire ez nem így van.

poharviz.jpgHogy hol rontottuk el? Mit lehetne tenni? Fogalmam nincs! Talán ha ez a kisfiú felnő, rájön, hogy ő nem egy szolgával akar élni, és kilép a kényelmes helyzetből. Talán nem fogja elvárni, hogy a nő akit szeret, minden terhet magára vállaljon. Talán nem fogja hagyni, hogy a gyerekeik természetesnek vegyék, hogy kiszolgálja őket az anyjuk. S akkor talán változni fog a helyzet de túl sok a " talán" ! Márpedig mi nők, anyák, magunktól aligha fogunk megváltozni. Ha hagyják, továbbra is törődünk, gondoskodunk a családról. Szeretetből, felelősségből, anyai ösztöneinktől vezérelve. Esetleg önzőségből, mert nélkülözhetetlennek szeretnénk érezni magunkat, s azt gondoljuk így leszünk azok.

   De egész biztos, hogy egyikünk sem akarja hallani, hogy "Szolga, hozzál inni! "

Szólj hozzá