2012. máj 05.

Hamuban sült pogácsa

írta: Gray mouse
Hamuban sült pogácsa

   

   Görnyedt háttal állt az asztal mellett. Az összeaszott kezén az erek megduzzadtak mire megdagasztotta a tésztát. A kemencében parázsló hamu csak arra várt, hogy az apróra szaggatott pogácsák aranysárgára süljenek benne. Az asszony minden tudását, és minden szeretetét belegyúrta a tésztába, s közben azon töprengett, mit is tehetne még a tarisznyába. Nem volt módos ember, így tudta, a legtöbb amit adhat a gyermekének a hosszú útra, egy jótanács. Valami, ami segít neki eligazodni az életben.

BS_2_clip_image002_0070.jpg

   De nem tudta mi az amit még nem mondott el. Hisz amit tudott az életről, mindent igyekezett átadni neki. Lehet nem szavakkal, de hitte, az élete, a példa amit a gyermeke elé tárt, elég lesz, hogy megállja helyét a világban. Vagy azért mert követésre méltónak érzi majd, vagy pont azért mert tanulva az ő hibáiból, helyes döntéseket fog hozni. Persze szerette volna ha minél több dologban tudna etalonként állni előtte, de emlékezett még azokra az időkre mikor lázadó fiatalként ő is megkérdőjelezte szülei gondolatait, tetteit. Így felnőtt fejjel azért már rájött, bizony több dologban követi a szülői példát, melyről régebben oly kritikusan ítélkezett. Persze vannak dolgok melyeket a kamaszkori dac elmúltával is szöges ellentéteként gondol és tesz mint anno a szülei, de összességében tudja, bizony minden útravaló mondatnál többet ért a jó és a rossz példa amit a gyerekkorában maga körül látott.

  Remélte, a gyermeke is okosan tud majd válogatni a követendő és a rossz példák között. Remélte, olyan értékrenddel indul útnak, mely elég erősen ellenáll a változékony széljárásnak, és ember, igaz ember tud maradni bármilyen helyzetbe is sodorja az élet. Remélte lesz elég kitartó, s hisz annyira önmagában, hogy minden tervét valóra tudja váltani. Remélte, hogy boldog, elégedett élete lesz...

  Miközben az életre szóló mondaton töprengett, azon vette észre magát, hogy könnybe lábadt a szeme. Elérzékenyült a gondolattól, hogy a gyermeke felnőtt. Vége a biztonságot nyújtó gyermekéveknek. Szeretné fogni továbbra is a kezét, de tudja, eljött az idő, mikor el kell engedje. Előtte áll az első igazi megmérettetésnek, ahol csak magára számíthat. Tudja, hogy megállja majd a helyét, hiszen tudja milyen EMBER lett a nemrég még csöppnyi gyermekből. Tudja, de a büszkeségbe amit érez, egy kis szomorúság is vegyül, hiszen érzi, a gyermeke az ő irányító kézfogása nélkül is boldogulni fog az életben.

   Nehéz szívvel vette ki a kemencéből az illatozó pogácsákat. Fáradt kezei finom mozdulatokkal hajtogatták rá a kockás kis szalvétát . Minden darab mellé tett egy kis szeretetet, hitet, kitartást. Becsomagolta útravalóul az emberek, az élet szeretetét. A mindenre választ adó mondat helyett beletette a tarisznyába szíve egy darabját, s remélte, kitart a tarisznya tartalma az úton, míg gyermeke megtalálva felnőtt önmagát, erős alapokra felépítheti saját várát. Érezte ez a legtöbb amit adhat...

 

 

 

Szólj hozzá