Zord téli reggel volt, fáradt voltam, hisz a mínuszokban bicajozást még az erős szél is nehezítette. Elvittem a kisfiamat az iskolába, s volt egy kis időm mielőtt dolgozni megyek. Ráérősen toltam a bicajom, s talán pont azon méláztam, milyen jó dolguk is van egyeseknek, akiket háztól-házig fuvaroznak. Ezeken a hideg reggeleken van, hogy némi indulattal gondolok arra, amíg én a kicsit hóban-fagyban bicajjal viszem az iskolába, az apja kocsival furikázza az épp aktuális párját a munkahelyére. Na nem mintha cserélnék vele, annyit nem ér az egész, inkább megfagyok. Csak Mátét sajnálom....

   Szóval, ahogy sétáltam, egyszer egy harsány üdvözlésre kaptam fel a fejem: - Jó reggelt! Hát te semmit sem változtál! Ha húsz év múlva találkozunk, akkor is pont így fogsz kinézni! Ha nem lennék nős, egyből elvennélek feleségül! - mondta egy volt barátom barátja. ( Aki nem volt a barátom, s bármiféle félreértés elkerülése végett kijelentem, nem is lesz soha. De jó fej! ) Zavaromban csak annyit tudtam válaszolni, hogy még szerencse, hogy nős vagy, mert ki kellene kosarazzalak.- S már széles mosollyal az arcán viharzott is tovább.

   Ismerem jól, tudom, hogy ő ilyen. Nagy tisztelője a női nemnek, mindenkihez van egy kedves szava, szereti őket elárasztani bókokkal, figyelmességgel.  Olyan természetességgel teszi ezt, hogy az emberben fel sem merül, hogy tolakodó lenne. Azért persze nem árt tisztában lenni azzal, hogy egy szavát sem kell komolyan venni. De ennek tudatában is rögtön jobb kedvem lett. Jó volt pár pillanatra érezni, hogy valaki egy nőt lát bennem. Valaki kedves szavakat mond anélkül, hogy bármi viszonzást várna érte. Mert lássuk be, ha egy férfi bókokkal halmoz el egy nőt, akkor nem kell túl sok idő, és kiugrik a nyúl a bokorból. Igen hamar elhangzik az egyértelmű utalás a jövőbeni tervekre is. Épp ezért ritkán tudok felhőtlenül örülni egy bóknak, mert már rögtön azon kezdek el gondolkodni, hogyan hárítsam el a közeledést anélkül, hogy megbántsam az illetőt. Mert ha kedvesen fogadom, többnyire biztatásnak vélik, és utána még nehezebb jól kijönni a helyzetből.

  De most más volt a helyzet. Végre egy olyan férfi akinek nyugodtan fogadhatom a bókjait anélkül, hogy agyalnom kelljen azon, vajon mit akar? Végre egy férfi aki modernkori Don Juanként pár mondatával jobbá teszi a nők kissé elszürkült napjait. Mert én akármikor látom egy nővel beszélgetni, ő is, és a nők is mosolyognak. És azok a mosolyok nem mesterkéltek, egyszerűen arra a pár percre amíg beszélgetnek, bátran, felszabadultan érezhetik a nők NŐnek magukat. Kevés férfi kiváltsága ez, legalábbis én nem sok embert ismerek aki ennyire érti a nőket. Akinek nem esik nehezére pár kedves szót mondani mindenféle tervek, remények nélkül, csak úgy a nők és a maga örömére. Mondanám, hogy jó lenne tanulni tőle, de azt gondolom, erre születni kell. Pedig milyen jó lenne, ha sokkal gyakrabban indíthatnánk a napot ilyen mosolyt fakasztó " Jó reggelt!"-tel!