2011. dec 10.

Tapintatos őszinteség

írta: Gray mouse
Tapintatos őszinteség

  Van ilyen? Lehet egy ember őszinte ha tapintatos? Vagy az csak a durva, tapintatlan emberek kiváltsága? Én szeretném azt hinni magamról, hogy őszinte ember vagyok. De volt már, hogy a fejemhez vágták, nem vagyok az, hisz' nem lehet mindenkit szeretni, nem lehet mindenkihez kedvesen szólni. És valóban, én sem szeretek mindenkit, soha nem is állítottam. De igyekszem mindenkit elfogadni olyannak amilyen. S ha épp nem is a szívem csücske, azért nem megyek oda hozzá, hogy belé rúgjak, vagy a képébe vágjam, ezt vagy azt rosszul gondolja, vagy épp előnytelenül öltözik. Igen, tapintatos embernek gondolom magam, aki nem szól bele olyasmibe amihez igazából semmi köze, nem ad kéretlenül tanácsot, nem hoz senkit kellemetlen helyzetbe, lehetőleg nem bánt meg senkit. / Na jó, a szeretteim kivételnek számítanak, őket azért tudom bántani! Minél jobban szeretek valakit, minél közelebb áll hozzám, sajnos annál jobban működik az őszinteség. :))) /

  Sokszor elgondolkodom, vajon mikor, mitől őszinte egy ember? Tényleg meg kell mondanunk mindenkinek, hogy bizony olykor iszonyú nagy ostobaságokat mond, vagy azt, ahogy másokkal beszél az sért minden jóérzésű embert? Attól lesz valaki őszinte ha megmondja az ötvenes nőnek, hogy bizony már nem kellene úgy öltöznie mint ha 20 éves lenne, mert bizony nevetségessé teszi magát? Vagy attól, ha mindenkinek megmondja mit gondol, vagy mások mit gondolnak róla? ....Tényleg nem tudom! Mi az őszinteség??? Mert én szeretnék az lenni, de senkit nem fogok megalázni, megbántani csak azért, mert nekem más az ízlésem, a véleményem, az értékrendem. Mert mi, ki vagyok én, hogy ítélkezzem mások felett? Igen, aki most azt mondja, hogy itt a blogon is megteszem, be kell lássam, igaza van. Azért így arctalanul, nagy általánosságban, személyeskedés nélkül könnyebb! :))) És hát véleményem azért nekem is van! :)

  Igen, olykor vívódom. Szeretnék őszinte ember lenni, de nem vagyok hajlandó lemondani a tapintatos, figyelmes, kedves énemről. És csak remélni tudom, hogy van egy ösvény amelyen az ember anélkül tud járni, hogy képmutatással vádolhassák meg. Egy ösvény, ahol az őszinteség és a tapintat megfér egymás mellett. Mert nem szeretnék választani a kettő között. De ha kell, azt hiszem a tapintatot választom.....Nem tudok mást tenni.

Szólj hozzá