2011. dec 03.

Szegények boltja

írta: Gray mouse
Szegények boltja

  Tíz év körüli kislány lehettem mikor nagynéném tanyasi boltjában segédkeztem. Játéknak tekintettem az egészet, és nagyon élveztem. Jó volt pakolászni a polcokon, kiszolgálni a vevőket, látni az elismerő tekinteteket, pár kedves szót váltani az emberekkel....Jó, jó, igazából inkább ők beszéltek, én inkább csak szégyenlősen, de tele büszkeséggel mosolyogtam mikor dicsértek, milyen ügyes vagyok. Akkor még a bolt azt a célt szolgálta, hogy az emberek megvehessék amire szükségük van. Nem árasztotta el őket a reklámok tömkelege, nem is igazán volt választék, abban az időben még adóellenőröktől sem kellett tartani. Egyszerű, kiszámítható volt a világ. Ha volt pénzed vásároltál, ha nem volt, akkor nem. De akkor sem kellett lesütött szemmel kimenned a boltból, ha épp csak kenyérre és tejre futotta.......Régi szép idők!

    Akkoriban a nagynéném mindig azt mondogatta, nekem eladónak kell mennem. Mert érzékem van hozzá...Pályaválasztáskor azonban mindig elhessegettem ezt a lehetőséget. Jól tanultam, többre vágytam....Aztán az élet úgy hozta, hogy igazából "senki" nem lett belőlem. Időnként újra-és újra felmerült bennem. talán el kellene mennem boltosnak. Direkt nem eladót írtam, mert nem egy hipermarketben szerettem volna dolgozni, hanem egy kis boltban, ahol közvetlen kapcsolat van a boltos és a vevő között. Ahol az a cél, hogy az emberek megkapják mindazt amire szükségük van, az igényeiknek megfelelő árut, a pénztárcájuknak megfelelő áron. Ahol nem kell restellniük magukat, hogy ők ilyen egyszerű dolgokat vásárolnak, s nem kell rosszul érezniük magukat amiatt, hogy nem a minőségi termékeket keresik. Ahol nem éreztetik velük, hogy roppant egyszerű gondolkodásúak, s nagyon ostobák amiért nem érzik át, hosszútávon mennyivel jobban járnának ha hagynák a csudába ezeket a népbutító termékeket amivel tele vannak a reklámok és az üzletek. Ahol nem kutakodnak más pénztárcájában, nem szégyenítik meg a vevőt amiért ő a mindennapok küzdelmeiben nem azt érzi a legfontosabbnak, hogy felső kategóriás termékekkel vegye magát körül. Ahol a tíz deka parizerhez épp úgy jár pár kedves szó, mint a rúd szalámihoz. Ahol a kedves kiszolgálásnak, a mosolynak nem feltétele a több ezres vásárlási összeg. Ahol a vevőben az embert látják, s nem egy megtömött pénztárcát.

    Igen, olyan boltos szeretnék lenni akiben van alázat a vevő felé, akinek a vevő kiszolgálása a célja, s nem egy termék eladása.....Ha valaki tud ilyen BOLTOT ajánlani, hát keressen bátran! Ott a helyem....A pult bármelyik oldalán......

Szólj hozzá