2011. aug 17.

Skizofrén állapot

írta: Gray mouse
Skizofrén állapot

   Egy nagy sóhaj, mély levegő, és beléptem a munkahelyem ajtaján. Az első ember akivel találkoztam kedves volt. Mosolyogtam, visszamosolygott. Majd a következő is, és még egy páran.....Szeretnek....gondolhatnám. De kit és miért?

   Hát engem!......Azt akit látnak, amit látni hagyok magamból. A mosolygós, barátságos, csendes embert. Aki figyelmes, szó nélkül felpattan ha segíthet, akinek fát lehet vágni a hátán. Aki tapintatos, aki meghallgat másokat, akiben meg lehet bízni. Hát igen....szeretnek!

Jing_Jang_2_by_Ca86_1.jpg

  De vajon szeretnének engem is?.....Azt aki értetlenül nézi a hatalmi harcokat, és megbotránkozik a rosszindulatú áskálódásokon? Aki olykor elkeseredik a közöny és butaság láttán? Akinek van véleménye és le is írja azt? Hát nem....nem szeretnének. 

  De vajon érdekelné őket? Értenék, érdekelné az embereket a másik oldalam? És vajon én akarom, hogy lássák? S ha akarom, miért nem láttatom?.....Mert kényelmesebb így nekem.....s mindenképp jobb...Nekik. :)

  Kislány koromban mindig úgy indított útra az anyukám: Jó legyél kislányom!....S Jó voltam. Később is jó voltam de akkor már volt egy másik oldalam is. Kevesen ismerték a sulin kívüli lázadó "szakadtként" koncertekre járó énemet. Bár ott is jó voltam, kicsit ki is lógtam a sorból. Nem cigiztem, nem ittam soha, hisz a gát bennem volt. Bár én akkor úgy éreztem, ebben van az én erőm. A másságban...

 És most itt vagyok felnőtt fejjel. S még mindig ez a kettősség van bennem. Jónak, csendesen beolvadónak lenni, mert így illik, mert ezt tanultam, ezt várják el tőlem, s mert ilyen ( is) vagyok, és ez jó az embereknek.....S elégedettek. Nem is akarnak másnak látni, meg sem fordul a fejükben, hogy ennél több vagyok......S jó nekem, mert nem kell kitárulkozni, mert csak annyit tudnak rólam amennyit szeretném, hogy tudjanak....De ha tényleg jó, akkor minek ez a blog???

  Azért mert így vagyok ÉN, feketén-fehéren. ÉN, aki vágyom arra, hogy értsenek, olyannak lássanak, ismerjenek amilyen vagyok, még ha esetleg így nem is vagyok annyira szerethető. És most lehet nyugodtan helyeslően bólogatni! :)

  De a munkahelyem nem az a hely, a munkatársaim kevés kivétellel nem azok az emberek akik értenének Ha véletlenül olvasnának is tőlem valamit, meg sem fordulna a fejükben, hogy én írtam....Hogy egyáltalán tudok írni-olvasni.  :) ...És jó ez így!  Meghagyom nekik azt az örömöt, hogy "csak" szeressenek!    :)

  Ezért mielőtt belépek a munkahelyem ajtaján, veszek egy mély levegőt, mélyen magamba fojtom az egyik énemet, s csendben teszem a dolgom.....Csoda, hogy alig várom, hogy kilépjek az ajtón???... Hisz már alig kapok levegőt!!!

Szólj hozzá