2011. júl 02.

Szerepcsere

írta: Gray mouse
Szerepcsere

   Gyerekként szinte mindennapos volt a játék, hogy más korba, más bőrébe képzeltük magunkat. Nagy élmény volt királylányként elegánsan vonulni a folyosón, vagy függönyt használva fátyolnak menyasszonyként tündökölni. De voltam CIA ügynök, híres színésznő, s még ki tudja mi?

   Felnőttként már ritkábban játszunk szerepeket de van, hogy rákényszerülünk. Hisz úgy könnyebb kezelni, túlélni egy helyzetet. Mert van, hogy tisztán érezzük, nem vagyunk a helyünkön. Nem ebben a korban, nem ezen a helyen szeretnénk élni. Persze most itt vagyunk, itt élünk, itt kell helytállnunk....De olykor jó elkalandozni, álmodni....

   Régóta nagyon tisztán érzem, tudom, hogy apacs indiánként szeretnék élni, amikor még a becsület, a hűség, az őszinte emberi kapcsolatok még természetesek voltak....Tudom-tudom, túl sok Karl May regényt olvastam! :) Azt is tudom, az sem volt olyan romantikus mint a regényekben, és akkor is volt árulás, gonoszság, irigység, pont úgy mint a mai világunkban. De mégis.... Vagy szívesen lennék egy középkori vár úrnője, persze csak békeidőben. :)  Na jó, ez vicc...akkor már inkább egy szép kastély elkényeztetett gyerekeinek nevelőnője, akibe beleszeret az elhagyott gróf, és megad neki mindent amiről csak egy nő álmodhat...

   S hogy a mai világban mi lennék? Nem tudom....De az biztos, hogy nem szeretnék egy herceg menyasszonya lenni, nem szeretném ha az újságok címlapján találgatnák, vajon tudok-e majd gyereket szülni, szerelemből vagy érdekből választottam férjet magamnak, vagy, hogy arra fogadjanak az emberek, mikor teszik tönkre az életünket a paparazzik.

  Nem....híresség egész biztos nem szeretnék lenni. Volt egy időszak az életemben amikor az emberek megfordultak az utcán utánam és összesúgtak a hátam mögött. Kamasz kismamaként, majd babakocsit tologatva nap-mint nap szembesültem az emberek szánakozó tekintetével, időnként a megvető pillantásaival. Abban az időben még nem voltak botrányéhes firkászok, így nem kerültem címlapra. De ezek a hónapok, évek így is keményen befolyásolták a viszonyomat a világgal. Azóta már sok idő eltelt, s talán fel is dolgoztam magamban ezt az élményt. Bár egy agyturkász biztos meglelné a nyomait a személyiségemen. Hát ezért tudom oly biztosra, nem szeretnék híresség bőrébe bújni....jó nekem az én szürke kis életem, ahol ha nagyon nem találom a helyem, becsukom a szemem és gondolatban elrepülök a prérire, és otthon a kalyibában várom Winnetou-t, hogy megérkezzen végre a bölényvadászatról....

Szólj hozzá

blog bulvár szerep álom herceg