2017. máj 07.

Megbocsátásra vágyva

írta: Gray mouse
Megbocsátásra vágyva

  - Ha valami nem úgy van, ahogy akarod, tovább állsz.... - csengett sokadjára a fülében a megemészthetetlen mondat. Nem számított rá, hogy valaki, aki ismeri, megkérdőjelezi a döntései átgondoltságát. Hiszen sosem döntött könnyen, elkapkodva pláne nem. Hosszas vívódás előzte meg , és inkább a nehezebb utat választotta.  Vagyis kívülálló szemében a nehezebbnek tűnőt. Hiszen sokszor bennragadni a megszokottban tűnhet könnyebbnek, mint kilépni a bizonytalanságba. Igen, sokan ezt tartják normálisnak. Kitartani a választott mellett, akkor is ha örömtelen már, akkor is ha beleroppan. 

 Talán ő is ilyen lett volna, ha nem látta volna napról- napra tönkremenni az anyját. Ha nem látta volna darabjaira hullani mindannyiuk lelkét a nagy ...

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 22.

Szabadságharc

írta: Gray mouse
Szabadságharc

   Aki valaha átélte milyen alárendeltként élni egy kapcsolatban, az ha végre kiszabadul ebből a rabságból, nem szívesen mond le újra a szabadságáról. Még akkor sem, ha úgy érzi, már nem ugyanaz az ember, már megerősödve biztos nem hagyná, hogy bárki is rátelepedjen, és irányítsa. De mikor megszeretünk valakit, hajlamosak vagyunk az ő örömét, elégedettségét a magunké elé helyezni. Önként megyünk bele egy kiszolgáló szerepbe, ami nem is okoz gondot addig, amíg boldogok vagyunk. Csak ha már elmúlik a lázas állapot, akkor kapunk a fejünkhöz, hogy hoppá....Már megint saját hülyeségünk áldozatává váltunk. És megint harcolunk a szabadságunkért....S mikor végre visszaszereztük, újra megfogadjuk, soha többé nem engedjük el.

...

Tovább Szólj hozzá

2016. már 20.

+3

írta: Gray mouse
+3

   Már megint....Vagyis inkább még mindig....Hiába telt el újabb 3 év, semmivel sem jutottam közelebb a válaszhoz...Marad az egyszerű kis margaréta...Mert van, ami/aki nem változik...

margareta2_1.jpg

 ........ 46 SZÁL MARGARÉTA............

   Nem először teszem fel a kérdést, vajon mi a jobb, az azonosság vagy az ellentét? Mi tartja tovább életben az érdeklődést, a hasonlóság vagy a másság? Mikor érzi az ember jobban magát? Ha bent maradhat a komfortzónájában, vagy ha új kihívásokkal találkozik? Persze mindannyian mások vagyunk, nyilván mindenkinek más a jó, lehetetlen egyértelmű választ kapni. Hisz' még önmagam számára sem találtam meg.

   Mikor virágkötészetet tanultam, úgy tűnt, talán közelebb jutok a válaszhoz. Azt mondták, ...

Tovább Szólj hozzá

2016. feb 12.

Esélytelenség

írta: Gray mouse
Esélytelenség

  Elfordította a kulcsot a zárban. Az ajtó kéznyomokkal mintázott üvegén át, könnyes szemmel nézte ahogy elment egy kedves ember....Pedig már olyan kevesen vannak!...Hiányozni fog. Bár nem voltak barátok, még közeli munkatársak sem. De más helyzetben talán lehettek volna...Sok dologban különböztek...Egyikük lent , másikuk fent  dolgozott. de mégis emberként tudtak beszélni egymással. Egyikük befelé forduló csendességét jól ellensúlyozta a másik vidám, teret betöltő kacagása. Egyikük tartózkodó viselkedését minden bántás nélkül tudta megnyitni a másik őszinte kíváncsisága.....Mások voltak, de mégis ugyanolyanok. Minden rosszindulat és irigység nélkül, elfogadón álltak az emberekhez, egészen addig amíg nem bántották ...

Tovább Szólj hozzá

2016. jan 03.

Erő és (gy)alázat

írta: Gray mouse
Erő és (gy)alázat

   Az elmúlt év egyik, talán legnagyobb tanulsága számomra, hogy a férfiak ereje fordítottan arányos a kilóiknak számával! Jó-jó, lehet nem fordított, hiszen nem találkoztam egy ( vékony ) erős férfival sem, de az tuti, hogy nincs arányban vele.

     Pedig mennyire vágytam rá...Csak egy, egyetlen férfit szerettem volna ha elém küld az ég. Sejtettem én, hogy nem túl kicsi ez a vágy, de reméltem, valahol a világban csak van egy ember.. Egy férfi, aki elég erős ahhoz, hogy ne kelljen hazugságokkal kompenzálnia megcsappant férfiasságát. Aki nem sírni akar megtanítani, hanem végre megnevettet. Aki hisz abban, hogy lehet szépnek látni a világot, ha az ember jól érzi magát benne. Akit nem ijeszt meg egy fal, ami a látszat ellenére nem is ...

Tovább Szólj hozzá

2015. dec 29.

Híd

írta: Gray mouse
Híd

  Már rég várt az alkalomra, hogy átmenjen rajta. Végre eljött az idő... Ráérősen ballagott, szerette volna minden pillanatát emlékezetébe vésnie az első sétának. Messziről  is látszott, hogy a kisváros igen látványos híddal büszkélkedhet. Ahogy baktatott felfelé az egyre meredekebb emelkedőn, szíve a torkában dobogott. Foghatná a közel 50 éves szívére, ami már azért nem annyira szereti a kaptatókat, de nagyban közrejátszott az izgalom is. Régóta nem járt erre. Ha csak tehette, elkerülte a környéket, mert a felszakadó gyerekkori emlékek még mindig fájdalommal telepedtek a lelkére.

    Megállt egy pillanatra....Csodálatos látvány volt, ahogy a lágyan ívelő híd elvész a sűrű ködben. Mintha valahová a felhők közé ...

Tovább Szólj hozzá

2015. okt 12.

Szenvedély íze

írta: Gray mouse
Szenvedély íze

   Vágyakozva nézte, ahogy nyelvüket elharapva az izgalomtól, próbálják időre tálalni az ételt. Csodálta azt a szenvedélyt ahogy hozzáfognak a sütéshez,főzéshez. Ahogy kattog az agyuk, hogyan lehetne a legharmonikusabb ízeket összehozni az adott alapanyagokból.  Ahogy számára ismeretlen ételeket főznek, ismeretlen fűszereket, trükköket bevetve, hogy elkápráztassák a Konyhafőnök zsűrijét és persze őt. Pedig ő is jól főz... Azt mondják... Bár önmaga szerint csak úgy, mint asszonyok többsége. Házias ételeket, otthonról hozott ízekkel. Olykor kissé unottan, de minden ellenérzés nélkül. Több mint 30 év alatt már beleivódott az életébe, rutinosan, különösebb gond nélkül nyúlt a fakanálhoz nap mint nap....Pont úgy, mint az ...

Tovább Szólj hozzá

2015. okt 02.

Csapda

írta: Gray mouse
Csapda

    -Elegem van már az egész életemből!!! Mikor lesz már vége??? - üvöltötte volna a világba. De helyette csak nyelte a könnyeivel átitatott feszültséget, amit a tehetetlensége okozott. Tudta, hogy nem mondhat ilyet. Gondolnia sem szabadna....egy anya nem érezhet így...

    Vajon mikor vált ilyenné? Mikor volt az a pillanat, amikor lemondott arról, hogy rendelkezzen a saját életéről? Mikor jött rá, hogy nem teheti azt, amit szeretne?  Sosem voltak kétségei az anyaság felelősségéről. És nem is okozott neki nehézséget semmi, ami a gyerekekről szólt. Nem volt kérdéses, hogy első helyen mindig a gyerekek állnak, mindig azt nézte, nekik hogyan a legjobb. Fel sem merült benne, hogy másképp kellene gondolja.  Mikor évekig élt egy ...

Tovább Szólj hozzá

2015. aug 18.

Határ(eset)

írta: Gray mouse
Határ(eset)


   Már mindent leírtak a migráns helyzetről. Jót, s rosszat egyaránt. Én nem foglalkozom politikával, de emellett nem tudok szó nélkül elmenni.

    Az első gondolatom, hogy sajnálom őket. Azért, amit átéltek a hazájukban. Azért, ahogy most bánnak velük, amilyen most a megítélésük. Sajnálom őket az álmatlan éjszakákért, a kiszolgáltatottságért, a gyerekükért, családjukért való aggódásukért. Sajnálom őket, amiért maguk mögött kényszerültek hagyni az otthonukat, egy idegen világban, idegen kultúrában keresve menedéket, holott tudják, új életet kezdhetnek, de aligha fognak Hazára lelni. Nem tudom mi lenne a jó megoldás, talán nincs is jó megoldás?!

   Sajnáljuk őket, és szeretnénk ha megoldódna a helyzetük, de ...

Tovább Szólj hozzá

2015. feb 05.

Meg nem írt levél

írta: Gray mouse
Meg nem írt levél

Nem is olyan rég, az első indulat lendületével nyúlt volna a toll után, hogy megírja...De most csak nézte az üres papírt, majd a jól ismert cinikus mosollyal a szája sarkában összegyűrte. 

Nem, már nem akarta megmagyarázni....

Maga is elcsodálkozott ezen, vajon mi változott?

Talán már megunta, hogy félreértik...Talán már nem olyan fontos neki, hogy jól értsék...Talán csak tanult a mondásból, hogy okos enged...Talán csak belefáradt, kiégett, vagy már nem érdekli....Nem tudta....De nagyon megnyugtató volt az érzés, hogy túllépve az első indulaton, már megnyugodva gondolt arra, hogy végre megszületett a meg nem írt levél, és jól érzi magát!...Végre tiszta lappal léphet a jövőbe...Reméli, végre megtalálta önmagát...

_2.jpg

Tovább Szólj hozzá

2015. feb 01.

Te akarsz vagy én akarlak

írta: Gray mouse
Te akarsz vagy én akarlak

  - Miért nem adsz neki egy esélyt? - kérdezték értetlenül. - Mert nem akarom. - szólt az egyszerű válasz. És tényleg ennyi az oka. Már nem akar esélyt adni csak azért, mert őt akarják. 

   Hosszú ideje kitart a döntése mellett, hogy csak akkor megy bele egy kapcsolatba, ha majd egymást akarják. Ha majd érzi....Hát egyedül is van jó ideje! A sors gonosz játéka, hogy jó ideje nem talál viszonzásra a nagy " akarat " . :)))  

   Hát, igen....Talán át kellene értékelje.... Talán esélyt kellene adnia....Talán lejjebb kellene tenni azt a lécet, és hagynia kellene magát meggyőzni....szeretni...kényeztetni...  Talán... És utána? 

   Talán idővel, az igaznak hangzó szép szavaktól megenyhült szíve, viszonozná az ...

Tovább Szólj hozzá

2015. jan 22.

Lelkibékém titka

írta: Gray mouse
Lelkibékém titka

  Jó úton vagyok... Egyre többször érzem a nyugalmat. Azt, ami nagyon mélyen járja át a lelkem. Ugyan a felszínen még meg-megcsillan az idegesség, a düh, a megfelelni akarás és a csalódottság érzése, de egyre gyakrabban érzem szabadnak a lelkem. Nem tudom,a megélt évek jutalma ez a nyugalom, vagy annak kárpótlása, hogy megszűntem gyereknek lenni, de egyre biztosabban érzem, és élvezem, hogy ráleltem a titokra. Saját lelkibékém titkára...

   Már értem, miért kezelem olyan természetesen az embereket, a velük, a világgal való viszonyomat. Mert nincs bennem elvárás. Elfogadom őket, a helyzetet olyannak amilyen. Nem akarom, hogy mindenki szeressen, és én sem akarok mindenkit szeretni. S legfőképp, nem akarom, hogy bárki megváltozzon ...

Tovább Szólj hozzá

2015. jan 01.

Lebegés

írta: Gray mouse
Lebegés

   A násznép magáraöltve legszebb ruháját, lelkét is ünneplőbe öltöztetve lépett be a templomba. Kint hagyva a gondokat adták át magukat a pillanatnak. A boldogság, ami az ifjú párból sugárzott, mindenki szívét kellemes melegséggel töltötte el. Felidéződtek szebb idők emlékei, mindenkiben újraéledt a mára már kissé megkopott remény. Ahogy nézték a fiatal párt, ők is boldogan, vágyakozva, új tervekkel teli néztek a jövőbe. Bármi elérhetőnek, megvalósíthatónak tűnt. Minden olyan tiszta volt, még nem szennyezte sötét folt az útjukat. Ott álltak új életük küszöbén, erős hittel, hogy megvalósíthatják legszebb álmaikat. beteljesedhet minden vágyuk...Minden csakis rajtuk múlik...

   ...Becsukta a ...

Tovább Szólj hozzá

2014. dec 27.

A pokol tornácán

írta: Gray mouse
A pokol tornácán

   Éles vonatkürt törte meg a meghitt, csendes karácsonyi vacsorát. Az embereken végigfutott a jeges borzongás, majd sorra vették szeretteiket, és elhessegetve minden rossz érzésüket, folytatták az ünnepi lakmározást. 

   Csak egy fiatal lány lelke nem tudott megnyugodni. Érezte, hogy baj van. Egy pillanat elég volt, hogy megértse az alig pár perce hallgatott dalt, értelmet kapjon a pár nappal ezelőtti üzenet, megértse az utóbbi hetek fáradt pillantásait. A remény hajszálvékony sugarába kapaszkodva, eszeveszetten rohant hozzá, hogy rémült szíve megnyugodjon az ölelésében. Rohant, hogy elmondja mennyire szereti, és szüksége van rá, nem hagyhatja itt.... Rohant.....de elkésett. 

   Rohangáló árnyak között, mozdulatlanul ...

Tovább Szólj hozzá

2014. dec 25.

A jók többen vannak...

írta: Gray mouse
A jók többen vannak...

   A karácsonyfa fényei alatt kemény csata zajlott. A Star Wars legoemberek hosszú küzdelme a jók győzelmével ért véget. - Persze, hogy a jók győztek, hiszen ők többen vannak! - mondta a kisfiam a gyerekek tiszta lelkű őszinteségével.

karacsony.jpg

   Számomra az idei karácsony legfontosabb mondata: A jók többen vannak!  Bár a mi lelkünk ugyan már kevésbé  tiszta és őszinte, de ezt a pár napot, mi felnőttek is megpróbáljuk nyitott szívvel, egymásra figyeléssel, szeretettel átélni. A töltöttkáposztán, a zserbón és az ajándékozáson túl talán erre vágyunk, ezért várjuk leginkább a karácsonyt. Hogy pár napra, pár órára újra átéljük a gyerekek őszinte örömét, a feltétel nélküli szeretetet, a hitet abban, hogy a jók többen ...

Tovább Szólj hozzá

2014. dec 09.

Öt év

írta: Gray mouse
Öt év

   Öt év nagy idő....Amikor az újszülöttből cserfes óvodás lesz, amikor az iskolapadba beülő kisgyerek dacos kiskamasszá fejlődik, amikorra szárnyait próbálgató fiatalból felelősségteljes, gondos szülő lesz...Igen, öt év alatt nagyot fordul a világ. De már felnőttként, mikor túl vagyunk életünk legnagyobb döntésein, sorsfordító állomásain, lecsendesedve már kevés látványos dolog történik velünk 5 év alatt. Ha régen látott ismerőssel találkozunk, többnyire azt mondjuk, minden a régi. Ha visszanézek 5 évvel ezelőtti önmagamra, igazából semmi sem változott. Pár ráncon és plusz kilón kívül nem nagyon tudok mit felmutatni. Álló időnek tűnik ez a pár év....

kep_16_03_13_01.jpg

   Aztán visszaolvasom az első bejegyzéseket, majd ...

Tovább Szólj hozzá

2014. nov 15.

Ha én gazdag lennék...

írta: Gray mouse
Ha én gazdag lennék...

  Sok-sok évnyi munkám jól megérdemelt jutalmaként, egy napig gazdagnak érezhettem magam. Azzal a jóleső érzéssel indultam el vásárolni, hogy bármit megvehetek amit szeretnék, s most nem kell néznem az árát sem...mert megérdemlem! :)))  Persze nem fizethetek be egy világkörüli útra, és autót sem vehetek, talán még egy igazán jó bicajt sem, de önmagamhoz képest jelentősen megnőttek a lehetőségeim. Határozott elképzeléssel, bár a változtatás jogát fenntartva, optimistán vágtam bele a shoppingolásba. A zsebemben megbúvó összeg kellő magabiztosságot kölcsönzött, így az eddig messziről elkerült üzletekbe is benéztem. Nem tudom látszott-e rajtam a pillanatnyi "gazdagságom" , vagy ugyanúgy mint a Micsoda nőben, szívük szerint ...

Tovább Szólj hozzá

2014. nov 04.

Beteg a világ

írta: Gray mouse
Beteg a világ

   - Itt már mindenki megbolondult?! - sóhajtott fel értetlenül. Hetek óta erősödik benne az érzés, valami nagyon nincs rendjén. Sorra botlik olyan helyzetekbe, amik megerősítik abban, hogy idegenként áll ebben a világban. De mindenki nem lehet hülye?! - merült fel benne a kétség. - Biztos velem van a baj... 

    Állni látszott az idő, ahogy eltompult aggyal próbált választ találni a kérdéseire. Csak az esőcseppek ritmusos kopogása jelezte az idő múlását. Apró darabkákra szedte az elmúlt hetek történéseit, így próbálta megfejteni, mi lehet a baj. Bevillant a kép, ahogy harsány örömködéssel asszisztáltak az emberek a fontoskodó sz..kavaráshoz. Szerette volna hinni, hogy a naivságuk nem engedte, hogy meglássák a ...

Tovább Szólj hozzá

2014. okt 30.

Sorskerékharc

írta: Gray mouse
Sorskerékharc

   Szomorú együttérzéssel olvassuk a hírt a fiatal nőről, aki kemény harcot vívott a rákkal, de legyőzetett. Hosszan magunkban hordjuk a döbbenet, a sajnálat és a félelem érzését. Mindennél világosabban tudjuk:  El kell mennünk rákszűrésre!!!  

...Majd a jövőhéten....Majd a következő hónapban....Majd ha szabadságon leszek...S észre sem vesszük, hogy hónapok, évek telnek el halogatással. Ostoba struccként, homokba dugott fejjel kapaszkodunk a reménybe, velünk nem történhet meg! Annyi dolgunk van még a világban, nincs időnk betegnek lenni! Különben sem tudjuk most megoldani. Mi lenne ha kiderülne, baj van?...Mi lenne a munkánkkal, a gyerekkel? Ki főzne rá, ki vinné iskolába? - soroljuk a kifogásokat. Miközben tudjuk, ...

Tovább Szólj hozzá

2014. okt 25.

Földetérés

írta: Gray mouse
Földetérés

  Mikor látom a fiatalok lelkesedését, őszinte, naiv rácsodálkozását a világra, a hitét abban, hogy ők bármit elérhetnek ha igazán akarják, elmosolyodom. Még emlékszem azokra az időkre mikor én is azt gondoltam, más leszek mint azok akik megelégszenek az egyszerű hétköznapi élettel. Én igenis az oly divatos kifejezéssel élve "megvalósítom önmagam", nyomot hagyok majd a világban! - mondtam eltökélten. Hittem, ha az ember pozitívan áll a dolgokhoz, mindenben megtalálja a szépet. Hittem az emberi jóságban, abban, hogy a szeretet mindig viszonzásra talál, s ha becsülettel tesszük a dolgunkat az meghozza gyümölcsét. (Hát talán ez hosszútávon így is van....Csak néha túl hosszú az a táv!)

  Emlékszem azokra az időkre mikor ...

Tovább Szólj hozzá

2014. okt 02.

Jobbat érdemelsz!

írta: Gray mouse
Jobbat érdemelsz!

   Huuh, mennyire nem szeretem ezt a mondatot! És nem csak azért, mert a férfiak körében ez a mondat vezeti  a  legnépszerűbb szakítós szövegek listáját. Úgy általában dühít, mikor ezt hallom....Jobbat érdemelsz! ...Jobb férfit, jobb bánásmódot, jobb életet, stb. Tudom én, hogy többnyire jószándékkal mondják, és van, hogy tényleg őszintén azt gondolják, úgy érzik, hogy a másik valamiért nem azt kapja, amit érdemelne. De vajon van valaki, aki nem érdemelne jobb, boldogabb életet? Nem járna mindenkinek gondtalan élet, szép lakás, időnként egy-egy nyaralás, megértő társ és viszonzott szerelem?  97766_329981093_big.jpg

   Nem szeretem ezt a mondatot....Mert hiába érdemelnénk jobbat, azon kívül, hogy sopánkodhatunk a pillanatnyi helyzetünkön, nem ...

Tovább Szólj hozzá

élet pénz ház ember

2014. sze 29.

Körhinta

írta: Gray mouse
Körhinta

    Gyerekként mindig csodáltam a körhintában ülőket. Tetszett a hangos kacagásuk, jó volt látni ahogy élvezik a repülést a magasban. Alig vártam, hogy én is olyan nagy legyek, hogy felülhessek rá. Nagylányként összeszedve minden bátorságom felültem egy ringlispílre, de a várt felszabadult kacaj és a szárny nélküli repülés csodálatos érzése elmaradt. Inkább a félelem, a gyomorgörcs jellemezte azt a pár percet amit a szélsebesen forgó hintán töltöttem.

   Sajnos van, hogy mikor egy nagyon vágyott dolgot megkapunk, csalódni fogunk az élményben. Emlékszem még azokra az időkre mikor kisgyerekként nagyon vágytam a felnőtt életre. Arra, hogy magam dönthessek az életemről, ne kelljen más akarata szerint élnem. Ne legyek másra ...

Tovább Szólj hozzá

2014. sze 22.

Mosolygós délután

írta: Gray mouse
Mosolygós délután

   Ragyogó napsütésben, városunk forgalmas kereszteződésében többen kaptuk fel a fejünket, mikor egy igen mutatós autó, a fékcsikorgását is túlharsogó lüktető zenével törte meg a délutáni csendet. Nem lehetett nem észrevenni a korosodó férfi elégedettségét, hogy minden tekintet rá szegeződik. Beleolvadva bőr ülésébe, elegánsnak gondolt mozdulattal pöckölte el a cigarettavéget az út közepére. Szoláriumbarna könyökét tovább süttette a napon, míg ujjai a kocsi ajtaján táncolva követték a dübörgő zene ritmusát. Pásztázó tekintete alaposan végigjárta a várakozó tömeget, mígnem széles mosollyal az arcán le nem ragadt egy fiatal lány melleinél. A lány zavart mosollyal viszonozta a megkülönböztető figyelmet, majd ...

Tovább Szólj hozzá

2014. sze 12.

Elvarázsolt kastély

írta: Gray mouse
Elvarázsolt kastély

   Izgatottan lépett be a sejtelmes félhomályba. A félelem és a kíváncsiság vegyes érzésével várta a következő csodát. Az elvarázsolt kastély ámulatbaejtő, vagy épp rémisztő termei után a tükrök birodalma tárult elé. Nagyon meglepődött mikor meglátta felismerhetetlenségig eltorzult önmagát. De a rémület hamar átváltozott hangos kacagássá, mikor rájött, hogy amit lát, csak a tréfáskedvű görbetükör műve.

  Sajnos az elvarázsolt kastély már csak az emlékekben él. Ám a görbetükrökkel újra és újra szembetaláljuk magunkat. Legtöbbször ugyan csak a fejünkben él a torz kép, de az élmény kísértetiesen hasonlít a valósághoz. Csak már ritkán van kedvünk nevetni a látottakon.

   40 év elteltével már ...

Tovább Szólj hozzá

2014. aug 19.

Mindig van lejjebb

írta: Gray mouse
Mindig van lejjebb

   Azt gondoltam, már leértünk a legaljára...A bulvár, az álhalálhírek, a spamok olyan mélységekbe juttatták a megosztásokat, hogy azt gondoltam, már nem tudnak meglepni. Mikor elém jön egy hír, elég látni a forrást, és már lehet tudni, mennyire kell komolyan venni, egyáltalán érdeme-e megnézni. Többnyire nem az....De roppant egyszerű a megoldás, az ember egyszerűen továbbgörget, és el van feledve. Persze mikor emberek halálhírét keltik az már bosszantó, de még akkor is próbál az ember abba kapaszkodni, hogy legalább sokáig fog élni. És hát azon is meglepődöm, mikor emberek a családtagjuk temetéséről osztanak meg képeket, de nem igazán törődöm vele, ez  az ő dolguk...Talán ez segít nekik elviselni..

16030609-nem-tetszik-thumb-down-jel-fehér-háttér-3d.jpg

   Most viszont ...

Tovább Szólj hozzá

2014. júl 30.

Szolgálunk és érzünk

írta: Gray mouse
Szolgálunk és érzünk

   Egy ismerős anyuka mesélte, hogy a 7 éves kisfia "Szolga, hozzál nekem inni!" mondattal jelezte, hogy szomjas. Persze mosolygott közben, valószínű csak vicces akart lenni. De biztos, hogy olyan vicces ez a helyzet? Tudjuk, a gyerekek szájából az is jópofának tűnik, ami egy felnőttől már sértő lenne. Én is mosolyogtam ezen, de azért elgondolkodtam, miért hagyjuk, sőt, miért csinálunk magunkból szolgát?

   Hisz' ez a kisfiú is csak azonosult az apjával, neki természetes, hogy a nő, az anyja kiszolgálja. Vagyis mi nők ezt nem szolgaságként éljük meg, egyszerűen gondoskodunk a szeretteinkről. Persze van, hogy elfáradunk és irigyeljük a férfiak kényelmes életét. De összekapjuk magunkat, és folytatjuk. De ha egy kisgyerek ezt a ...

Tovább Szólj hozzá

2014. júl 12.

Írástudó

írta: Gray mouse
Írástudó

    " Most, hogy lefogytam, lehetnék akár blogger is....Bár én tudok írni! " - élcelődött egyik nyilatkozatában J. László.

   Értem én... Gombamód szaporodnak a blogok, s mindre jut legalább egy blogger. Töredékére sincs szükség, az enyémre sem. Ebben akár egyet is érthetnénk. Csak azt nem tudom, miért bántja az ő szemét, ha lelkes amatőrök, elsősorban önmaguk örömére írogatnak. Kevés kivétellel ingyen teszik, és senkinek a fejéhez nem tartanak fegyvert, hogy olvasókat szerezzenek. Nyilván nem veszik el az ő munkáját sem, hisz' gyanítom, nem ugyanazok olvassák ezeket az oldalakat, akik az ő írásait. Mert gondolom vannak...

34907_jakso-laszlo-ceruza-446-17637-d0002AD81ea566371b7d0.jpg

   Biztos az én műveletlenségem az oka, de ha meghallom a nevét, nem egy könyve, és még csak ...

Tovább Szólj hozzá

2014. jún 14.

Érték(elés)

írta: Gray mouse
Érték(elés)

   Nagyon féltem! Nem tudtam mi vár rá, s mi vár rám. Az óvodai évek elég kemények voltak. A legfontosabb tanulsága az volt annak a pár évnek, hogy nagyon fontos az elfogadás. Szinte minden azon múlik. Egy érzékeny lelkű kisgyermeknek még fontosabb. Az egész kapcsolatát meghatározza az emberekkel, a világgal. Nem volt könnyű időszak, sem a kisfiam, sem a család életében. Volt, hogy közel álltam ahhoz, hogy feladjam. Így visszagondolva már alig hiszem el, hogy olyan mélypontjai is voltak annak az időszaknak, annyi minden megváltozott. Hálás vagyok az égieknek, hogy adtak elég erőt a folytatáshoz, és hitet a magam igazában, abban, hogy én ismerem igazán a kisfiamat, és nem csak anyai elfogultság az, hogy látom benne azt a sok értéket, azt ...

Tovább Szólj hozzá

gyerek iskola bizonyítvány értékelés elfogadás

2014. máj 31.

Szemellenző

írta: Gray mouse
Szemellenző

   Messziről észrevettem őket, boldog, összetartó családként ültek a kávézó teraszán. Már több mint 20 éve lehetnek házasok, velük volt kiskamasz fiuk is. Belemerülve néztek valamit az egyikük telefonján. Jó volt látni őket.... 

   Ismertem őket már akkor is, amikor megismerkedtek. Tudtam a férfi kisebb-nagyobb botlásairól....Mint ahogy a város nagyrésze is tudott....Népszerű volt. Sikeres, vonzó, jómódú....és hát...tudott élni!. Tudta ezt a lány is, nem lehet, hogy nem látta....Annyira vak nem lehet még egy szerelmes nő sem! Nem is értettem, miért tűri...Gondolhatnám, hogy annyira szerette....Gondolhatnám, hogy a pénz, a jólét ért neki annyit, hogy félrenézzen ha szükséges. Gondolhatnám, hogy reménykedett, idővel majd ...

Tovább Szólj hozzá

2014. máj 15.

Twoo és társai

írta: Gray mouse
Twoo és társai

   Sorra jönnek a meghívók a twoo-ra, és hasonló ismerkedős oldalakra. Értem én az ismerőseimet....Jót akarnak, laza kis időtöltés az egész, ők is jól szórakoznak ezeken az oldalakon, és még az esély is megvan rá, hogy valakit elébük hoz a sors. Igazuk van, hogy talán nekem is "akadna" valaki.....Talán....De olyan nagy bennem az ellenérzés....És nem azért, mert sok a link alak. Ők bárhol megtalálnak ha akarnak, nem kell ahhoz net. Sokkal inkább kiárusításnak érzem. És időm sincs....Vagyis nem akarok még több időt a gépnél ülni.

add_legs.gif

    Eljött az a nap, mikor erősen elgondolkodom, hogy szabad-e ennyi időt elpocsékolni a netre? És most elsősorban a közösségi oldalakra gondolok. Az iwiwről könnyű szívvel lemondtam, de most nagy ...

Tovább Szólj hozzá

2014. máj 09.

Méhkas

írta: Gray mouse
Méhkas

  Úgy alakult, hogy 10 békés, itthon töltött nap után, pár órára be kellett mennem a munkahelyemre. Nem volt különösebben ellenemre, gondoltam, még jó is lesz találkozni pár emberrel. Persze nem hagyhattam figyelmen kívül a többieket sem, de minden ellenére, ha nem is a legnagyobb lelkesedéssel, de nyugodtan indultam el. Na, ez a nyugalom kb. a bejárat megpillantásáig tartott. 

kk_1.jpg

   Erőt vettem magamon, és megpróbáltam pozitívan hozzáállni a dologhoz: Csak pár munka nélkül eltöltött óra, utána folytatódhat a szabadság, ráadásul egy jónak ígérkező ebéd vár rám, igazán nincs miért stresszelnem. Ment is egész addig, amíg az első beszólás el nem hangzott. Nem, nem hozzám szólt, nem is rólam, de egy pillanat alatt ...

Tovább Szólj hozzá

2014. máj 07.

Anya csak egy van

írta: Gray mouse
Anya csak egy van

  Minden szem rá szegeződött. Bizonytalan léptekkel lépett be a terembe, megszakítva az ünnepséget. Görcsösen kapaszkodva a táskájába, próbált észrevétlen maradni. Leült a legközelebbi üresen maradt székre, remegő kezeivel próbálta ráncba szedni összekuszálódott, ritkuló hajfürtjeit. Nem sok sikerrel. Csapzott külseje eltüntetéséhez kevés volt pár simító mozdulat. Lesütött szemmel várta, hogy folytatódjon a műsor. Nem akarta látni az emberek szemében a megvetést. Jól ismerte már azokat a tekinteteket! Rég nem várt megértést, sem sajnálkozást. Csak hagyják békén!

    " Orgona ága, barackfa virága..." - csendült fel a jól ismert ének. Az aprócska kislány az első sor szélén állva, le sem vette a szemét róla. ...

Tovább Szólj hozzá

2014. máj 05.

Hobbi

írta: Gray mouse
Hobbi

   "  Kellemes időtöltés, amitől feltöltődünk, elfelejtjük a napi robotot, és amiben sikerélményünk van. Pozitív energia." Így szól a hobbi meghatározása. Minél rohanóbb az életünk, annál inkább szükségünk van valamire, amit élvezettel csinálunk. Legyen az bármi. Én is sok mindent csináltam már. Balettoztam, zongoráztam, karatéztam, jógáztam, varrtam, kötöttem, kreatívkodtam, és még kitudja mit nem. Mindig nagy lelkesedéssel vágtam bele mindenbe, időt, energiát nem sajnálva, elhivatottan fordultam az éppen aktuális hobbim felé. De sajnos ahogy jött, többnyire olyan hirtelen el is múlt a nagy hév. Aztán egyszer csak jött ez a blog. Immár ötödik éve írok, azt hiszem ez a leghosszabb időszak ameddig bármi is örömet ...

Tovább Szólj hozzá

2014. ápr 27.

Fény-árny-játék

írta: Gray mouse
Fény-árny-játék

   Nem tudott betelni a látvánnyal....Kényelmesen hátradőlve hosszan csodálta a fény játékát, ahogy a lágyan leomló függöny a tavaszi szellő táncát járva fest mozgalmas árnyképet a hófehér falra. Ámulattal nézte, ahogy a napsugarak a hatalmas ablakon beáradva megtöltik élettel a szobát. Sokáig élt sötét, fénytelen lakásokban. Évekig nézte sóvárogva a magazinok oldalain a világos, fényfürdőben úszó otthonokat.  Most, ahogy körbenéz a szobában, boldog....

8983_feher-d0000ED819f782e5f7fb2.jpg

  Szeret itt élni. Szereti a szobát, a tiszta falakat, a levegős teret, a sok ablakot...Szereti annak ellenére, hogy tudja, nem olyan kifinomult ízlésű a lakás berendezése mint a magazinokban, a bútorok is kopottasak már, és nem követik az aktuális divatot. Tudja, ...

Tovább Szólj hozzá

2014. ápr 26.

Izom-agy

írta: Gray mouse
Izom-agy

    Ismét a jól ismert aggódás...Milyenek lesznek az új tanítók, az új gyerekek? Megtalálják majd a közös hangot? Megmarad az eddigi jó iskolai hangulat, vagy felüti fejét a feszültség a hétköznapokban?

    Ahogy én, úgy a kisfiam sem viseli jól a változásokat. Mindkettőnknek idő kell mire az új környezetben fel tudunk oldódni, mire legalább egy kicsit önmagunkat tudjuk adni. Ez csak akkor megy, ha érezzük az elfogadást és a szimpátiát. Elég zárkózott ő is, de hát milyen legyen szegény, ha ezt sikerült örökölnie!  Persze lehet, már csak az én fejemben él ez a túlérzékenységi probléma, és vetítem ki rá. Na de majd csak kinövi....s talán egyszer én is. :)))

   Pár hét elteltével izgatottan kérdeztem a tanító ...

Tovább Szólj hozzá

2014. ápr 22.

Adomány

írta: Gray mouse
Adomány

      " Pár órás kislányt tettek a kórház babamentő inkubátorába " - olvassuk a hírt az újság címlapján.

  "Hogy tud ilyet tenni egy anya! " - háborodunk fel, nagy egyetértésben. Ösztöneink mondatják velünk, hisz' minden anya foggal-körömmel ragaszkodik gyermekéhez. Ember, állat egyaránt. Nem tudjuk elképzelni, hogy van olyan helyzet, amikor ez az egyetlen megoldás. Nem is keresünk mentséget, mert úgy érezzük erre nincs értelmes magyarázat. Persze örülünk, hogy nem a kuka mellé tette, de mégis felelőtlenségről, szívtelenségről beszélünk. - Miért nem védekezett? - kérdezzük naivan. Hiszen nagyon jól tudjuk a statisztikákból, hogy hiába tudják a nők, hogy a babát nem a gólya hozza, a nem tervezett terhességek száma ...

Tovább Szólj hozzá

2014. ápr 20.

Hód küldetése

írta: Gray mouse
Hód küldetése

   Felejtsd már el végre!!! Nincs nagyember vagy kisember, csak EMBER van! - hallotta már sokadjára. Hajlott rá, hogy elhiggye, nem számít se pénz, se beosztás, se végzettség, de aztán valahogy mindig győzött a kishitűsége.  Erősebb volt a gondolat, hogy az emberek szemében igenis él mások nagyságbeli megítélése. És ott bizony nincs túl jó pozícióban. S persze nem a 158 centis "magassága" miatt. Sokkal inkább a munkája, az iskolázatlansága, az  egyszerű öltözködése, szerény élete az, ami kisemberré teszi. Nem is lenne ezzel baj, ha megtalálná kisember párját. Hisz' nem akar ő felfelé kapaszkodni...Dehogyis akar!...Csak szeretné megtalálni azt a férfit, aki társa lehet. Őt, aki szellemi, lelki síkon is egy hullámhosszon van ...

Tovább Szólj hozzá

2014. ápr 10.

A választás szabadsága

írta: Gray mouse
A választás szabadsága

   Nem mindig könnyű,s nem is mindig tudunk választani. És most elsősorban nem az utóbbi napok, embereket lázba hozó választására gondolok. Bár a "láz" talán túlzás, inkább enyhe hőemelkedésnek nevezném az állapotot. Na de nincs min csodálkozni! Felnőtt emberként már elég immunisak vagyunk mindennel szemben, nem könnyen jövünk lázba. Attól a tudattól főleg nem, hogy az egyetlen szempont ami szerint választhatunk, melyik lehetőség a kevésbé rossz...

   És nem is arra a sok-sok kisebb-nagyobb döntésre gondolok, mellyel nap mint nap szembekerülünk. Hol könnyebben, hol kicsit vívódva ugyan, de többnyire megbirkózunk a feladattal. Vagy egyszerűen elodázva a döntést, az idő, vagy a sors kezébe adjuk a választásunk jogát, ...

Tovább Szólj hozzá

2014. már 29.

Tátrai nyomában

írta: Gray mouse
Tátrai nyomában

   Mikor először meghallottam egy komolyabb szólót játszani, Tátrai Tibusz jutott eszembe. Persze még korai lenne kicsi hazánk legjobb gitárosához hasonlítani egy huszonéves fiatalt, de bármi lehet...Nagyon tehetséges, ez vitathatatlan. Hiszem, hogy nagy jövő előtt áll. De kicsit féltem is. Félek, hogy elaprózza tehetségét. Féltem, hogy a vágy, hogy mindegy mit csak gitározhasson, esetleg rossz irányba vezeti. Féltem, hogy a tehetségét meglovagolva akarnak érvényesülni olyanok, akiknél inkább a lelkesedés a nagyobb, sem mint a zenei tudás. Féltem, hogy szélsőséges eszméket valló csapat miatt beskatulyázzák és ez később megnehezíti az előrejutást.

    Fiatal, tehetséges, és lelkes...Tátrai is ilyen lehetett. Azokban az ...

Tovább Szólj hozzá