2019. feb 24.

Volt egyszer egy generáció

írta: Gray mouse
Volt egyszer egy generáció

   Egyik bejegyzésem pár óra alatt többszázas olvasottságnál tart. Tudom, nem az írás minőségének szól ez a látogatottság, hanem Neki. A szomorú tény, hogy elment egy közülünk való ember. A  szomorúság, a gyász, az érthetetlenség szülte az érdeklődést. Szűkebb hazánk ötvenesei mind ismerték Attilát, régi idők Topis-át . Aki a 80-as években volt fiatal, mind emlékszik rá. Hogy is lehetne elfelejteni, hisz ugyanolyan maradt, mint akkor volt. Megmaradt a Hair-en felnőtt generációra jellemző egyszerű, megjátszásmentes embernek. Sokan szerettük....Hisz' olyan ritka a mai világunkban, hogy valaki anélkül szól pár kedves szót, hogy bármi érdeke fűződne hozzá. Ritka, hogy  valaki nem segítségkérés szándékával keresi meg az ...

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 23.

Lépcsőház a mennyekbe

írta: Gray mouse
Lépcsőház a mennyekbe

    Ezer éve ismerem. Kamaszlányként messziről figyelve próbáltam megismerni milyen is valójában. Közelébe nem nagyon kerültem, nem voltunk egy kategória. Hosszú, lobogó hajával feltűnő jelenség, és igen népszerű volt a lányok körében. Az én szürke, visszahúzódó természetem kevés volt, hogy a látószögébe kerüljek. Legalábbis azt hittem....Több évtized telt el mire kiderült a tévedésem. Túl házasságokon, boldog és boldogtalan éveken, összefújt minket a szél. Egyikünk sem tudná megmondani hol kezdődött. Nincs egy konkrét hely és dátum, amikor beszélgetni kezdtünk. Már csak azt vettük észre, hogy barátok lettünk. Soha nem lett több belőle, jó volt így mindkettőnknek. Bár nem volt mély barátság a miénk. De a ...

Tovább Szólj hozzá

2019. feb 10.

Tüske

írta: Gray mouse
Tüske

   Azt mondta, nem kell mindent leírni.....És igaza volt...Tudom, nem akart megbántani, hiszem, hogy jó szándékkal mondta. De:

    30 éve az életem az anyaságról szól. A gyerekek körül forog a világ, és boldog vagyok. De pár éve rátaláltam az írásra, és akkor valahogy kerek lett minden. Sokáig nem tudott róla senki, aztán volt egy osztálytalálkozó, ahol mindenki elmondta magáról azt amit fontosnak tartott. Én annyit mondtam, hogy van három gyerekem, és tényleg úgy éreztem, ennél többet nem érdemes rólam tudniuk. Büszke vagyok rájuk és szeretem őket, ők, az anyaság a legfontosabb az életemben.

   De tényleg csak ennyi vagyok??? Nem....Azt gondolom, az anyaságon túl valahol ott van az ember. A gondolkodó, az érző, az ...

Tovább Szólj hozzá

2019. jan 22.

Duma, duma, duma

írta: Gray mouse
Duma, duma, duma

     Tudok bánni az emberekkel....Mi sem bizonyítja jobban, mint réztáblába karcolt nevem a dicsőségfalon. Igen, többnyire megtalálom a hangot az emberekkel. Felnőttel és gyerekkel, okossal és butácskával, kedvessel és mogorvával egyaránt. Még a rosszindulatúval is, bár az azért nem megy mindig könnyen. Igen, tudok bánni az emberekkel, de nem jelenti azt, hogy nincs belőlük elegem...Elfáradtam.... A sok ismerős és ismeretlen ember teljesen leszívja az energiámat. Mondják, pedig semmi közöm hozzá....De el akarják mondani....Bárkinek. És én jó bohócként alkalmasnak tűnök erre...Tudom, csakis magamnak köszönhetem...Miért nem kürtölöm szét a rám bízott információt? Miért nem beszélem ki őket a hátuk mögött? Miért hallgatom őket ...

Tovább Szólj hozzá

2018. okt 25.

Határátlépő

írta: Gray mouse
Határátlépő

   Figyelmes volt, kérés nélkül meglátta, mikor, hol tud segíteni. Mindenki örült, elégedett volt ...Vele együtt nevettünk a vicces mondatain....Később inkább csak rajta. - Nagyra nőtt gyerek! - mondtam felmentésként a viselkedésére. Bár éreztem, közel 40 évesen azért ez talán gyenge lábakon álló magyarázat.  Ma már csak esetleg egy félmosoly fut át az arcomon, a poénnak szánt beszólásain. Egyre inkább erőltetettnek, unalmasnak, és sajnos tapintatlannak érzem, érezzük a viselkedését. De még jópofát vágunk hozzá....Mindenki a másikra vár. Reméli, talán lesz valaki, aki szembesíti, nem jó úton jár.  A fiatal lendület, amivel átlép mindenféle határt, amit a nem, a kor, vagy épp a jóízlés felépít bennünk, kezd sokká ...

Tovább Szólj hozzá

2018. aug 26.

Átmenet

írta: Gray mouse
Átmenet

   Harminc perce volt, hogy összeszedje magát. Az ébresztőt lenyomva mozdulatlanul feküdt tovább. Ólomsúlyú teste és lelke semmi jelét nem mutatta, hogy bármi élet pislákolna benne. Tudta, nem sok ideje van. Fél óra múlva kisfia is felkel, és ő nem érezheti rajta a reménytelenséget. Nagy nehezen feltápászkodott. Bekapcsolva a kávéfőzőt elindult a mindennapi rutin. Percre pontosan ugyanúgy zajlott minden reggel. Már a kávét kortyolgatta mikor felébredt a gyerkőc is. - Hogy aludtál? - Jól. És te? - párbeszéd elmaradhatatlan része volt a reggelnek.A hét utolsó munkanapján még kibővült egy  Péntek van!!!  felkiáltással. Hétfő reggel óta erre a mondatra vártak. Mintha legalábbis valami csodát hozna a hétvége....

   Vigyázz ...

Tovább Szólj hozzá

2018. júl 01.

Érzelmiség

írta: Gray mouse
Érzelmiség

   Tanulni kellett volna!  ... Halljuk kioktató magyarázatként a munkahelyen, ha szóba kerül kinek mennyi, és miért annyi a fizetése. A bérfeszültség szinte mindenhol jelen van, és talán jogos is az elvárás, ha az ember több fizetést akar, akkor tanuljon. Vagy legalábbis szerezzen egy papírt valahonnan. Mert már jóideje, főleg a közszférában, nem a tudáshoz, csak a végzettséghez kötik a béreket.... Persze mind tudjuk, hogy korántsem ilyen egyszerű a dolog. Sok tanult ember van munka nélkül, és sok tanulatlan él jómódban. És abba már ne is menjünk bele, hogy mire menne a tanult ember a tanulatlan kiszolgáló, kezük alá dolgozó, segítő emberek nélkül. Maradjunk annyiban, eléggé sántít ez a magyarázat.

   Rólam szerencsére ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jún 18.

A mérleg nyelve

írta: Gray mouse
A mérleg nyelve

  Olvasom a hírt a majdnem felnőtt gyerekről, aki úgy érezte, elege van az egészből... Nem tudok semmit a hátteréről, nem tudom szerelmi bánat, vagy a vizsgáktól való félelem miatt érezte ezt a legjobb, az egyetlen megoldásnak, de tévedett, ez biztos. Hiszen bármilyen megoldás jobb lett volna, minthogy egy 19 éves fiú megölje magát....És olvasom a hírt a nagymamáról, aki unokáját magához szorítva lépett a vonat elé....és sorolhatnám. Minden napra jut legalább egy hír, hogy valaki az ismeretlent választotta az ismert rossz helyett. Hétköznapi emberek, olyanok mint bármelyikünk. Küzdenek, akárcsak mi a nélkülözéssel, betegséggel,, szerelmi bánattal....majd egyszercsak történik valami, és feladják. Korántsem biztos, hogy a legnehezebb ...

Tovább Szólj hozzá

2018. ápr 14.

Falak között szabadon

írta: Gray mouse
Falak között szabadon

   Szeretem az otthonom. Pontosabban, szeretek itthon lenni......Nem mindig volt ez így. Volt mikor minden jobb volt mint hazamenni. Pár év úgy telt el az életemből, hogy csak útközben éreztem jól magam. A munkahelyemen, és otthon sem találtam a helyem. Arról a másfél óráról szólt az életem, mikor összeszedve a gyerekeket az oviból, iskolából, bevásároltunk, és minél tovább húzva az időt hazabandukoltunk.  Közeledve az ajtóhoz, már görcsbe rándult a gyomrom. Na nem arra a jóérzésű gyomorgörcsre kell gondolni! ... Így mióta öröm hazajönni, itthon lenni, foggal-körömmel ragaszkodom ehhez a nyugalomhoz.

  Szeretem az otthonom...Nem a bútorokat, nem a házat...Hanem azt az érzést, ami átölel mikor itthon vagyok...Egy szabály van ...

Tovább Szólj hozzá

2018. ápr 08.

Maradtál volna otthon

írta: Gray mouse
Maradtál volna otthon

    Próbállak megérteni... Vagy legalábbis mentséget találni, miért tetted?!... Mert érteném, ha narancsszínben látnád a világot. De tudom, hogy nincs így . Hiszen sosem érdekelt a politika, sem a közélet. Ha néha le is ültél a tv elé, hamarjában elkapcsoltad ha az ÉLET-ről szóló műsorba botlottál. Épp elég volt neked piciny családod, nem akartad a világ nyűgjét is magadévá tenni. 

    Azért azt tudtad, hogy hamarosan választ a nép, de nem hozott lázba. - Nem múlik semmi egyetlen szavazaton. -  mondtad teljes közönnyel. Mígnem egyszer megcsapta a füled egy félmondat: " Nem engedhetjük, hogy a migránsok....  " ,de a végét már nem is hallottad. Viszont innentől rögtön felkaptad a fejed ha meghallottad a szót, MIGRÁNS.  És ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 27.

Múzsanélküliség

írta: Gray mouse
Múzsanélküliség

  Szürke egér létem igazán termékeny időszakait két embernek köszönhetem. Nem volt ebben semmi tudatosság sem részükről, sem a sajátomról. Egyszerűen a létezésük, a figyelmük, olykor az érdektelenségük múzsacsókként hatott rám. Nem biztos, hogy mindig örültek ők ennek, sőt.... De tudták, értették mit miért, és miért úgy írok, ahogy. Kevesen vannak ezzel így. Az emberek hajlamosak felszínes ismeretség, félreértett gondolatok alapján véleményt alkotni. Nem okolhatom őket ezért, hiszen annyira sokfélék vagyunk, ezerféleképp gondolkodunk magunkról, az életről, a világról. Nem mindig könnyű másféle véleményt elfogadni, s pláne nem egyszerű más értékrendjével, gondolkodásával azonosulni. Nem várható el, hogy mindenkivel ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 20.

Milliós luftballon

írta: Gray mouse
Milliós luftballon

  John D. Rockefeller sokat sejtetően mondta anno:  " Csak az első milliót ne kérdezzék "  - így most hagyjuk is miféle szél fújta össze ezt az összeget. Sokkal inkább érdekelne, mit lehet kezdeni vele?!  Átlagember, átlag élettel, átlagon aluli kalandvággyal, hogyan tudna hasznosan sáfárkodni ennyi pénzzel? Az örök vágy, ami úgy tűnik örökre elérhetetlen marad, s ami napjaink legjobb befektetése lehetne, a lakás vásárlás. De ez ahhoz bizony kevés. A biztonságos befektetések kamatai nevetségesen, vagy inkább dühítően alacsonyak. Bármiféle vállalkozást beindítani sem reális gondolat ennyi pénzből. Kispárnát kitömni vele, tökéletes lehetne, de ennél azért valami jövedelmezőbb megoldás kellene. Töröm a fejem rendesen. Kapom ...

Tovább Szólj hozzá

2018. már 08.

Feladat

írta: Gray mouse
Feladat

   Bár megnyílna alatta a föld!....Vagy eljönne a világvége!....Mindegy hogyan, csak legyen már vége!...- fohászkodott magában. Elege van! - érezte már sokadjára. Persze tudta, hogy pár hét múlva már csak mosolyog a mostani vívódásán, de mégsem tudott felülkerekedni a kétségbeesett tehetetlenségén. Tudta, hogy előbb-utóbb meg kell oldja  ezt a feladatot. Tudta, hogy erőt kell vegyen magán, és hívnia kell egy szerelőt...De képtelen volt megtenni. Várt... letöltés (2).jpg

  Várt, valamilyen csodára... Hogy a kazán majd megsajnálja, és magától "meggyógyul". Talán csak átmeneti probléma, és újra jó lesz. Talán jön a tavasz, és soha többé nem kell fűteni. Vagy mire kell, végre ott lesz mellette a Férfi, aki majd hívja a szerelőt ha ...

Tovább Szólj hozzá

2018. feb 22.

Egy kis mennyország

írta: Gray mouse
Egy kis mennyország

   Vannak filmek, melyek vízválasztónak számítanak az életemben. Az egyik ilyen, az Egy kis mennyország  . Hálás vagyok ezért a filmért az alkotóknak, mert az oly' régóta rámtelepedő szorongást, félelmet a haláltól, az elmúlástól, játszi könnyedséggel feloldotta. Persze jó lenne ezt még sokáig kitolni, sőt az lenne a legjobb, hogy ha majd jön értem a halál, akkor én nem lennék ott. :) És főleg nem szeretném a főhős útját végigjárni. Ha lehetne kérni, szeretném ha a sors megkímélne a betegségtől és a haldoklástól. De maga a halál emberközelivé vált. Végigkísérhettük a stációkat a beteggé válástól az elfogadásig, keresztül menve a tagadáson, a lázadáson, a fájdalmas szembesülésen, hogy itt nincs választási ...

Tovább Szólj hozzá

2018. jan 10.

Plakát a garázsfalon

írta: Gray mouse
Plakát a garázsfalon

  Azt sem tudta, sírjon, vagy nevessen?! Nem gondolta, hogy 50 évesen megéli, hogy egy jóval fiatalabb férfi, róla (is) fantáziál. Amennyire imponált az első percben neki, hogy egy igazán helyes pasi felfigyelt rá, annyira zavarba is ejtette a tudat, hogy egy plakát lett valaki garázsfalán. Mert semmi kétsége nem volt, nagyon jól tudta, ezek a róla szóló gondolatok nem a szerelemről, nem a közös jövő tervezéséről szólnak. Észrevétlenül megsérült a szürke burok, ami körülvette. Nem érezte a változást, ezért villámcsapásként érte a hír.  Első indulatát hamar felváltotta az értetlenség. Hisz' sosem vágyott ilyen érdeklődésre, sőt, a kelleténél jobban ügyelt arra, hogy ne legyen kihívó sem öltözködésében, sem ...

Tovább Szólj hozzá

2017. dec 24.

Mentőakció

írta: Gray mouse
Mentőakció

   " Nem menthetsz meg mindenkit! " - Ezekkel a szavakkal vigasztalták L. Klaudiát a barátai, mikor a szerelme feladva a mindennapok küzdelmét, inkább a halált választotta...Azt hiszem, nekem is tudomásul kell vennem, nem dolgom megmenteni embereket. Nem kell előhoznom belőlük az elfojtott jó tulajdonságaikat, nem kell bebizonyítanom, hogy jobbak, okosabbak, jobb sorsra érdemesek...Nem kell, és hiábavaló is lenne a küzdelem.

    Vele kapcsolatban mindig bennem volt az érzés, hogy meg kell mentenem....Elsősorban önmagától. Gyerekkorom óta ismerem,  kisiskolásként hamar rákerült a " rossz gyerek " bélyeg, és kamaszként is kirítt a sorból dacos, lázadó természetével. Persze ez nekem, hasonlóan, bár sokkal óvatosabban ...

Tovább Szólj hozzá

2017. okt 18.

Kívánságkosár

írta: Gray mouse
Kívánságkosár

   De miről? - kérdeztem őszinte érdeklődéssel, mikor meghallottam a jobbító szándékú megjegyzést, hogy írjak valami másról . Szeretnék én a kedvében járni, de tanácstalan vagyok. Mi másról írhatnék, mint ami bennem van? Mindig is az emberek inspiráltak. Őket figyelve, helyzeteket átélve jöttek a gondolatok. Valami elindított egy érzést, ami óriásira dagadva itt kötött ki a "lapon". Igen, mindig az emberek késztettek írásra. Talán sokszor önmagam ismételgetem, de visszaolvasva a régi bejegyzéseket legalább én és más is láthatja mi az amiről stabil, és mi az amiről változó, változtatható a véleményem.

   Írnék én másról, csak tudnám, miről?! Hisz' mi másról írhatnék mint ami megérint? Jöjjön az szeretetből, ...

Tovább Szólj hozzá

2017. sze 24.

Kisiklottan

írta: Gray mouse
Kisiklottan

  Messziről látta, ahogy próbál visszajutni az aszfaltra. Kerekesszékének kereke lecsúszva a virágágyásba, többszöri próbálkozásra sem engedelmeskedett. Figyelte az arcát, azt gondolta dühöt, csalódottságot, segítségkérést fog látni a szemében. De nem... Csak a beletörődést, a közönyt látta. Majd lesz valahogy- gondolhatta, hiszen jó ideje már csak erre tud gondolni. Jóindulatot és megértést már régóta nem vár senkitől. Magára hagyva próbált újra és újra visszatérni a járható útra, de egyedül nem ment.  Sokan eltekertek mellette, talán fel sem tűnt nekik, hogy bajban van. Talán észre sem vették, hisz piszkos, szegényes ruhája, ápolatlan külseje és illata már ösztönös ellenállást vált ki az emberből. Nem akarják ...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 07.

Megbocsátásra vágyva

írta: Gray mouse
Megbocsátásra vágyva

  - Ha valami nem úgy van, ahogy akarod, továbbállsz.... - csengett sokadjára a fülében a megemészthetetlen mondat. Nem számított rá, hogy valaki, aki ismeri, megkérdőjelezi a döntései átgondoltságát. Hiszen sosem döntött könnyen, elkapkodva pláne nem. Hosszas vívódás előzte meg , és inkább a nehezebb utat választotta.  Vagyis kívülálló szemében a nehezebbnek tűnőt. Hiszen sokszor bennragadni a megszokottban tűnhet könnyebbnek, mint kilépni a bizonytalanságba. Igen, sokan ezt tartják normálisnak. Kitartani a választott mellett, akkor is ha örömtelen már, akkor is ha beleroppan. 

 Talán ő is ilyen lett volna, ha nem látta volna napról- napra tönkremenni az anyját. Ha nem látta volna darabjaira hullani mindannyiuk lelkét a nagy ...

Tovább Szólj hozzá

2017. ápr 05.

Védelmező elérhetetlenség

írta: Gray mouse
Védelmező elérhetetlenség

   Nem kaphatunk meg mindent....Tudjuk ezt jól, és felnőttként igyekszünk megfelelő higgadtsággal kezelni ezt a tényt. Nem mindig könnyű, mert az érzés amit valami vagy valaki hiánya okoz, nem lesz kevésbé rossz a tudattól, hogy ilyen az élet. Hiába is mondogatjuk, hogy az Isten egyik kezével ad, a másikkal elvesz, valamiért hajlunk azt gondolni, hogy valami hiba csúszik időnként az arányokba. Más életében többnek érezzük a "kapást", míg a sajátunkban inkább az elvétel felé billen a mérleg nyelve. Pedig lehet, pont amiről azt gondoljuk, hogy nem kapjuk meg, az pont az "adás" kategória, mert Ő odafönt nagyon is tisztában van azzal, hogy nem mindig tenne boldoggá, ha megkapnánk amire vágyunk. Talán pont azzal tesz jót, ha elérhetetlenné ...

Tovább Szólj hozzá

2017. már 15.

Lelkibékém titka

írta: Gray mouse
Lelkibékém titka

  Jó úton vagyok... Egyre többször érzem a nyugalmat. Azt, ami nagyon mélyen járja át a lelkem. Ugyan a felszínen még meg-megcsillan az idegesség, a düh, a megfelelni akarás és a csalódottság érzése, de egyre gyakrabban érzem szabadnak a lelkem. Nem tudom,a megélt évek jutalma ez a nyugalom, vagy annak kárpótlása, hogy megszűntem gyereknek lenni, de egyre biztosabban érzem, és élvezem, hogy ráleltem a titokra. Saját lelkibékém titkára...

   Már értem, miért kezelem olyan természetesen az embereket, a velük, a világgal való viszonyomat. Mert nincs bennem elvárás. Elfogadom őket, a helyzetet olyannak amilyen. Nem akarom, hogy mindenki szeressen, és én sem akarok mindenkit szeretni. S legfőképp, nem akarom, hogy bárki megváltozzon ...

Tovább Szólj hozzá

2016. aug 22.

Kávéillat

írta: Gray mouse
Kávéillat

    Félig lehunyt szemmel, lelassult mozdulatokkal matatott a konyhában. Végre megérezte a várva várt kávéillatot. Jó nagy adagot öntött a csészéjébe, majd belekortyolva, az édes-kesernyés italtól remélte, hogy észheztér a reggeli kábultságból. Érezte ahogy a kávé frissítő ereje átjárja a testét és a vérerek útján eljut az agyáig. Szerette ezt a pár percet ...Amikor még csendes minden, nem kell rohanni. Szép komótosan kavargatva elmélázhat magában. Az álomfoszlányok eltűnnek a felejtés leple mögött, a gondolatai egyre frissebbek lesznek. 

....Elmosolyodott....Egy pillanat volt az egész. Ilyen lehet mikor az ember előtt, élete utolsó percében lepereg a "film". Kávéját kavargatva maga előtt látta pár hét közös ...

Tovább Szólj hozzá

2016. júl 08.

Előttem a vízözön

írta: Gray mouse
Előttem a vízözön

  Riadtan húzta vissza a lábát a vízből. - Jaj, ez nagyon hideg! - rázkódott meg csalódottan. De nem adta fel. Lépcsőfokról lépcsőfokra haladva barátkozott a Balatonnal. Mikor az utolsó lépcső is elfogyott, pipiskedve próbált beljebb menni. Nagyon lassan, araszolva, óvatosan locsolgatta magát a hideg vízzel, míg végre bele mert mártózni. Egy pillanat hidegrázás után már átadta magát a kellemesen simogató élménynek, ahogy a forróságban enyhülést hozott a pár perce még ijesztően hideg víz..... Épp elmélázva tekintett a messzeségbe, mikor harsány nevetésre figyelt fel. Fiatal társaság szaladt a parton és ugrott be a tóba, mit sem törődve a hideggel, a veszéllyel és a strandolók véleményével. Önfeledten lubickoltak a fodrozó ...

Tovább Szólj hozzá

2016. máj 22.

Szabadságharc

írta: Gray mouse
Szabadságharc

   Aki valaha átélte milyen alárendeltként élni egy kapcsolatban, az ha végre kiszabadul ebből a rabságból, nem szívesen mond le újra a szabadságáról. Még akkor sem, ha úgy érzi, már nem ugyanaz az ember, már megerősödve biztos nem hagyná, hogy bárki is rátelepedjen, és irányítsa. De mikor megszeretünk valakit, hajlamosak vagyunk az ő örömét, elégedettségét a magunké elé helyezni. Önként megyünk bele egy kiszolgáló szerepbe, ami nem is okoz gondot addig, amíg boldogok vagyunk. Csak ha már elmúlik a lázas állapot, akkor kapunk a fejünkhöz, hogy hoppá....Már megint saját hülyeségünk áldozatává váltunk. És megint harcolunk a szabadságunkért....S mikor végre visszaszereztük, újra megfogadjuk, soha többé nem engedjük el.

...

Tovább Szólj hozzá

2016. ápr 20.

Kérem vissza a kockás ingemet!

írta: Gray mouse
Kérem vissza a kockás ingemet!

 

   Ma volt a nagy nap. A sztrájké....Ennyi kockás inges ember még sosem volt a munkahelyemen. Egy iskolában dolgozom, egyszerű, kétkezi munkát végezve. Én is kockásban mentem, nem mintha minden pontjával azonosulnék a követeléseknek, de állítólag értem is szól ez az egész....Na nem mintha elhinném egy percig is, de szolidáris vagyok a gyerekeimért, és ha egy gyermekbarát oktatásért folyna a sztrájk, még sztrájkolnék is. De így többedmagammal csak szép csendben, kockásba öltözve tettük a dolgunkat. Néztük, ahogy páran sztrájkolnak, és hogy közben nem történik semmi....Kívülállóként és részeseként is úgy tűnt, minden folyt a szokott medrében. Ugyan kevesebb tanulóval, hiszen sokan nem jöttek az előre beharangozott ...

Tovább Szólj hozzá

2016. ápr 18.

Értékvesztés

írta: Gray mouse
Értékvesztés

  - Nem megyek be, köszönöm! - mondta sokadjára. A százszor elhangzott mondat lassan új értelmet nyert. A munkahelyi mosoly megtelt élettel. A mindennapok rutinfeladata izgatott várakozássá változott. Maga sem értette mi történt. A megszokott arc megtelt kíváncsisággal. A kedves tekintet vággyal. Minden nap egyre izgatottabb várakozással telt. Kialakult egy kép. Egy férfiról... "A" FÉRFI-ról. Aki érdeklődő, figyelmes, intelligens, tisztességes. Aki a higgadt külső mögött egy szenvedéllyel teli, érzékeny, parázsból tüzet lobbantó férfi. Aki mellett állva vibrál a levegő, akinek a tekintetében elveszve megáll az idő. Egyre többet akart tudni róla. de ott motoszkált a kisördög, valami tuti nem stimmel, ennyire nem passzolhat minden.

...

Tovább Szólj hozzá

2016. már 20.

+3

írta: Gray mouse
+3

   Már megint....Vagyis inkább még mindig....Hiába telt el újabb 3 év, semmivel sem jutottam közelebb a válaszhoz...Marad az egyszerű kis margaréta...Mert van, ami/aki nem változik...

margareta2_1.jpg

 ........ 46 SZÁL MARGARÉTA............

   Nem először teszem fel a kérdést, vajon mi a jobb, az azonosság vagy az ellentét? Mi tartja tovább életben az érdeklődést, a hasonlóság vagy a másság? Mikor érzi az ember jobban magát? Ha bent maradhat a komfortzónájában, vagy ha új kihívásokkal találkozik? Persze mindannyian mások vagyunk, nyilván mindenkinek más a jó, lehetetlen egyértelmű választ kapni. Hisz' még önmagam számára sem találtam meg.

   Mikor virágkötészetet tanultam, úgy tűnt, talán közelebb jutok a válaszhoz. Azt mondták, ...

Tovább Szólj hozzá

2016. feb 10.

Több mint szerelem

írta: Gray mouse
Több mint szerelem

   Olyan úgysem lesz aki tökéletes... - hallotta sokadjára. És igazat adott nekik.- Hiszen hány olyan találkozást remélhet az ember, ahol első pillanatban érzi a feltétel nélküli elfogadást. amikor még semmit sem tud a másikról, és mégis tudja?... Azt hiszem, az ilyen nagyon ritka. És most nem a szerelem első látásra érzésre gondolok. Az azért megtörténhet párszor, és remélem meg is fog majd egyszer. De olyankor többnyire azért látszódnak  a tökéletlenség jelei, csak elhessegetjük a gondolatot. És jó is az úgy...Hiszen miért is kellene hibákat, kifogásokat keresni egy kapcsolat kezdetekor?  Persze lehet várni míg rátalál az ember a duálpárjára, de többnyire megelégszünk a majdnem tökéletessel. Ettől még működhet a ...

Tovább Szólj hozzá

2016. jan 04.

Lehetett volna másképp

írta: Gray mouse
Lehetett volna másképp

   Hülye picsa! ...Csodálkozik, hogy egyedül van?! - hördült fel a férfiak zöme az előző poszt után. ( Már ha olvasták volna :))) )  Meg kell nyugtassam őket, nem csodálkozom. Tudom, hogy én is nagyban tehetek arról, hogy egyedül vagyok.

   De... Úgy érzem, az elmúlt pár hónapban sokat tettem azért, hogy ne rajtam múljon. Mikor azt mondták, ne írjak a blogban, mert keménynek látnak, és elijesztem a férfiakat az okoskodásommal...Voltak kétségeim, de nem írtam. Mikor azt mondták legyek nyitott, az lettem. Bízzak jobban az emberekben, megtettem....Ismerkedjek a neten, mert az a jövő....minden ellenállásomat legyűrve megpróbáltam. Senki nem mondhatja, hogy nem tettem meg mindent....Na, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, szép nagy ...

Tovább Szólj hozzá

2016. jan 03.

Erő és (gy)alázat

írta: Gray mouse
Erő és (gy)alázat

   Az elmúlt év egyik, talán legnagyobb tanulsága számomra, hogy a férfiak ereje fordítottan arányos a kilóiknak számával! Jó-jó, lehet nem fordított, hiszen nem találkoztam egy ( vékony ) erős férfival sem, de az tuti, hogy nincs arányban vele.

     Pedig mennyire vágytam rá...Csak egy, egyetlen férfit szerettem volna ha elém küld az ég. Sejtettem én, hogy nem túl kicsi ez a vágy, de reméltem, valahol a világban csak van egy ember.. Egy férfi, aki elég erős ahhoz, hogy ne kelljen hazugságokkal kompenzálnia megcsappant férfiasságát. Aki nem sírni akar megtanítani, hanem végre megnevettet. Aki hisz abban, hogy lehet szépnek látni a világot, ha az ember jól érzi magát benne. Akit nem ijeszt meg egy fal, ami a látszat ellenére nem is ...

Tovább Szólj hozzá

2015. dec 29.

Híd

írta: Gray mouse
Híd

  Már rég várt az alkalomra, hogy átmenjen rajta. Végre eljött az idő... Ráérősen ballagott, szerette volna minden pillanatát emlékezetébe vésnie az első sétának. Messziről  is látszott, hogy a kisváros igen látványos híddal büszkélkedhet. Ahogy baktatott felfelé az egyre meredekebb emelkedőn, szíve a torkában dobogott. Foghatná a közel 50 éves szívére, ami már azért nem annyira szereti a kaptatókat, de nagyban közrejátszott az izgalom is. Régóta nem járt erre. Ha csak tehette, elkerülte a környéket, mert a felszakadó gyerekkori emlékek még mindig fájdalommal telepedtek a lelkére.

    Megállt egy pillanatra....Csodálatos látvány volt, ahogy a lágyan ívelő híd elvész a sűrű ködben. Mintha valahová a felhők közé ...

Tovább Szólj hozzá

2015. okt 21.

Kárbaveszett tehetség

írta: Gray mouse
Kárbaveszett tehetség

    Mindenki tehetséges valamiben. Aztán, hogy elég-e egy élet ahhoz, hogy kiderüljön miben, az már más kérdés. Nagy szerencse, ha valaki idejében közelébe kerül ahhoz, amiben az átlagnál több van benne. De ez még korántsem elég ahhoz, hogy ez a tehetség kibontakozhasson. 

   Ha az iskolámban nem indul zeneiskolai előkészítő, akkor szinte biztos, hogy közelébe sem kerülök a zongorának. Átlag család gyerekeként biztos nem merült volna fel a szüleimben, hogy zongorázni taníttassanak. De a sors tálcán kínálta elébük a lehetőséget, és éltek vele. Csak hát közbeszólt a kamaszkori dac, vagy épp a lustaság, és a felsejlő tehetség elég hamar megrekedt a siker felé vezető úton. Máig emlékszem a tanárom haragjára, amiért ...

Tovább Szólj hozzá

2015. okt 12.

Szenvedély íze

írta: Gray mouse
Szenvedély íze

   Vágyakozva nézte, ahogy nyelvüket elharapva az izgalomtól, próbálják időre tálalni az ételt. Csodálta azt a szenvedélyt ahogy hozzáfognak a sütéshez,főzéshez. Ahogy kattog az agyuk, hogyan lehetne a legharmonikusabb ízeket összehozni az adott alapanyagokból.  Ahogy számára ismeretlen ételeket főznek, ismeretlen fűszereket, trükköket bevetve, hogy elkápráztassák a Konyhafőnök zsűrijét és persze őt. Pedig ő is jól főz... Azt mondják... Bár önmaga szerint csak úgy, mint asszonyok többsége. Házias ételeket, otthonról hozott ízekkel. Olykor kissé unottan, de minden ellenérzés nélkül. Több mint 30 év alatt már beleivódott az életébe, rutinosan, különösebb gond nélkül nyúlt a fakanálhoz nap mint nap....Pont úgy, mint az ...

Tovább Szólj hozzá

2015. júl 16.

Egyenrangú szerelem

írta: Gray mouse
Egyenrangú szerelem

 Nem érem be kevesebbel! - tökélte el, mikor hagyta magát rábeszélni a netes ismerkedésre. Hát, csődöt is mondott a próbálkozás! A tiszavirág életű kapcsolatban mindvégig benne maradt az érzés, hogy nem úgy bánnak vele, nem olyan az érdeklődés és a figyelem, mint egy szemtől-szembe való találkozásnál. Persze lehet, hogy csalóka a megállapítás, hisz talán akkor is pont ennyire beleszartak volna a kapcsolatba, ha nem a neten ismerik meg, hanem valahol a kisboltban a  zöldséges pultnál.

    De akkor sem... akkor sem hajlandó beérni az ilyen hozzáállással. Hogy akkor ne is próbálkozzon? Ő is erre a megállapításra jutott. De azért nem hagyta nyugodni a kérdés: Vajon hol a hiba? Ennyire megváltozott a világ azóta amikor utoljára ...

Tovább Szólj hozzá

2015. jún 24.

Ábránd

írta: Gray mouse
Ábránd

   Egy pillanatra összeakadt a tekintetük, de már el is tekert mellette a bicajával. Épp annyi ideje volt, hogy visszamosolyogjon rá. Meglepte, hogy a férfi rámosolygott. Nem ez volt az első találkozásuk. Pár nappal ezelőtt már összefutottak egy kereszteződésben. Egyből belevésődött a férfi tekintete a szívébe, de nem gondolta, hogy valaha látja még. Aztán tegnap újra látta, és ma megint. Amennyire örült ennek a találkozásnak, annyira el is szomorodott....Már megint...- gondolta csalódottan.

   Már nagyon unta! Mióta csak létezett, hajlamos volt az ábrándozásra. Gyerekként ez talán természetes, de nála ez felnőtt fejjel sem múlt el. Sokszor életmentő volt számára ez a keserédes állapot, de már nem akarta...Megunta, hogy ...

Tovább Szólj hozzá

2015. feb 05.

Meg nem írt levél

írta: Gray mouse
Meg nem írt levél

  Nem is olyan rég, az első indulat lendületével nyúlt volna a toll után, hogy megírja...De most csak nézte az üres papírt, majd a jól ismert cinikus mosollyal a szája sarkában összegyűrte. 

  Nem, már nem akarta megmagyarázni....

  Maga is elcsodálkozott ezen, vajon mi változott?

  Talán már megunta, hogy nem értik...Talán már nem olyan fontos neki, hogy jól értsék...Talán csak megtanulta hogy okos enged...Talán csak belefáradt, kiégett, vagy már nem érdekli....Nem tudta....De nagyon megnyugtató volt az érzés, hogy túllépve az első indulaton, megnyugodva gondolt arra, hogy végre megszületett a meg nem írt levél, és jól érzi magát!... Végre tiszta lappal zárhatta a napot...

 

_2.jpg

Tovább Szólj hozzá

2015. feb 01.

Te akarsz vagy én akarlak

írta: Gray mouse
Te akarsz vagy én akarlak

  - Miért nem adsz neki egy esélyt? - kérdezték értetlenül. - Mert nem akarom. - szólt az egyszerű válasz. És tényleg ennyi az oka. Már nem akar esélyt adni csak azért, mert őt akarják. 

   Hosszú ideje kitart a döntése mellett, hogy csak akkor megy bele egy kapcsolatba, ha majd egymást akarják. Ha majd érzi....Hát egyedül is van jó ideje! A sors gonosz játéka, hogy jó ideje nem talál viszonzásra a nagy " akarat " . :)))  

   Hát, igen....Talán át kellene értékelje.... Talán esélyt kellene adnia....Talán lejjebb kellene tenni azt a lécet, és hagynia kellene magát meggyőzni....szeretni...kényeztetni...  Talán... És utána? 

   Talán idővel, az igaznak hangzó szép szavaktól megenyhült szíve, viszonozná az ...

Tovább Szólj hozzá

2015. jan 01.

Éjféli lebegés

írta: Gray mouse
Éjféli lebegés

   A násznép magára öltve legszebb ruháját, lelkét is ünneplőbe öltöztetve lépett be a templom ajtaján. Kint hagyva a gondokat adták át magukat a pillanatnak. A boldogság, ami az ifjú párból sugárzott, mindenki szívét kellemes melegséggel töltötte el. Felidéződtek szebb idők emlékei, mindenkiben újraéledt a mára már kissé megkopott remény. Ahogy nézték a fiatal párt, ők is boldogan, vágyakozva, új tervekkel teli néztek a jövőbe. Bármi elérhetőnek, megvalósíthatónak tűnt. Minden olyan tiszta volt, még nem szennyezte sötét folt az útjukat. Ott álltak új életük küszöbén, erős hittel, hogy megvalósíthatják legszebb álmaikat. beteljesedhet minden vágyuk...Minden csakis rajtuk múlik...

  ...Becsukta a ...

Tovább Szólj hozzá

2014. dec 27.

A pokol tornácán

írta: Gray mouse
A pokol tornácán

   Éles vonatkürt törte meg a meghitt, csendes karácsonyi vacsorát. Az embereken végigfutott a jeges borzongás, majd sorra vették szeretteiket, és elhessegetve minden rossz érzésüket, folytatták az ünnepi lakmározást. 

   Csak egy fiatal lány lelke nem tudott megnyugodni. Érezte, hogy baj van. Egy pillanat elég volt, hogy megértse az alig pár perce hallgatott dalt, értelmet kapjon a pár nappal ezelőtti üzenet, megértse az utóbbi hetek fáradt pillantásait. A remény hajszálvékony sugarába kapaszkodva, eszeveszetten rohant hozzá, hogy rémült szíve megnyugodjon az ölelésében. Rohant, hogy elmondja mennyire szereti, és szüksége van rá, nem hagyhatja itt.... Rohant.....de elkésett. 

   Rohangáló árnyak között, mozdulatlanul ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása