Vannak filmek, melyek vízválasztónak számítanak az életemben. Az egyik ilyen, az Egy kis mennyország . Hálás vagyok ezért a filmért az alkotóknak, mert az oly' régóta rámtelepedő szorongást, félelmet a haláltól, az elmúlástól, játszi könnyedséggel feloldotta. Persze jó lenne ezt még sokáig kitolni, sőt az lenne a legjobb, hogy ha majd jön értem a halál, akkor én nem lennék ott. :) És főleg nem szeretném a főhős útját végigjárni. Ha lehetne kérni, szeretném ha a sors megkímélne a betegségtől és a haldoklástól. De maga a halál emberközelivé vált. Végigkísérhettük a stációkat a beteggé válástól az elfogadásig, keresztül menve a tagadáson, a lázadáson, a fájdalmas szembesülésen, hogy itt nincs választási lehetőség. Ha jönnie kell, jönni fog...S nem kérdezi, hogy szeretnénk menni, vagy maradnánk még egy keveset. S ha már úgysincs beleszólásunk, hát miért aggódnánk miatta? 

   Talán az életközépi válság is belejátszott ebbe a felszabadultság érzésbe.  Hiszen amikor az ember úgy érzi, már minden fontos dolog megtörtént az életében, belegondol, hogy ami jó történhetett vele, azon mind túl van, akkor kissé elcsendesedve, sok mindent végiggondol és átértékel. Mikor küzd a mindennapokkal és arra gondol, hogy ez a küzdelem vár rá a végtelenségig, hajlik rá, hogy ne kívánjon tovább küzdeni. És amikor már a tükörképe sem a régi, és minden porcikája kétséget kizárva jelzi, hogy ez már csak rosszabb lesz, akkor nem nehéz megbékélni az elmúlással. Ha esetleg valaki azt olvasná ki a sorok közül, hogy épp halni készülök, téved. Eszem ágában sincs siettetni a dolgot. Ám ez a film ráébresztett, hogy mindenben meg lehet és meg kell találni a jót.  Az elmúlásban is....Súlyos betegként, állandó fájdalmakkal küzdve talán könnyebb kapaszkodóra lelni, miért is lehet megváltás a halál az ember számára. De ugyanígy lehet hinni benne, hogy amikor eljön az idő, akkor leteheti az ember a mázsás súlyokat a válláról, feloldódik a felelősségtudat és a megfelelni akarás terhe, eljön végre a jól megérdemelt nyugalom. Igen, mindenben meg kell találni a jót, és elfogadással nézni a jövőre, legyen az bármilyen rövid vagy hosszú.... Azért lenne egy kérésem a filmesekhez....Jól jönne egy olyan film is, ami megtanítaná, hogy végre ne féljek az élettől...