2017. dec 24.

Mentőakció

írta: Gray mouse
Mentőakció

   " Nem menthetsz meg mindenkit! " - Ezekkel a szavakkal vigasztalták L. Klaudiát a barátai, mikor a szerelme feladva a mindennapok küzdelmét, inkább a halált választotta...Azt hiszem, nekem is tudomásul kell vennem, nem dolgom megmenteni embereket. Nem kell előhoznom belőlük az elfojtott jó tulajdonságaikat, nem kell bebizonyítanom, hogy jobbak, okosabbak, jobb sorsra érdemesek...Nem kell, és hiábavaló is lenne a küzdelem.

    Vele kapcsolatban mindig bennem volt az érzés, hogy meg kell mentenem....Elsősorban önmagától. Gyerekkorom óta ismerem,  kisiskolásként hamar rákerült a " rossz gyerek " bélyeg, és kamaszként is kirítt a sorból dacos, lázadó természetével. Persze ez nekem, hasonlóan, bár sokkal óvatosabban lázadó tiniként, inkább imponált mint riasztott. Felnőttként is kedveltem minden rossz híre ellenére, bár akkor már nem tudtam magától értetődően elfogadni, s főleg megérteni,  hogy egy olyan figyelmes, értelmes, jópofa srác úgy él, ahogy. Mindig találtam mentséget arra, miért olyan amilyen. Ha másmilyen lett volna a gyerekkora....ha máshogy alakul az élete fiatalként....ha talált volna egy normális társat....Pedig tudom, ezek mind kifogások. Nyilván a gyerekkori élmények nagyban befolyásolják a személyiségünket, na de nekem is lenne miről mesélnem...Az én életem sem bársonyszőnyegen indult, és felnőtté válva sem változott ez meg. Persze elég nagy ostobaság pont magamat felhozni ellenpéldának, hiszen mivel jobb az, ahogy én élek? A társadalmi normáknak biztos jobban megfelelek, többé-kevésbé betartva a szabályokat, becsülettel dolgozva telnek a napjaim... És mire megyek vele? 

   Nem menthetek meg mindenkit....Főleg akarata ellenére, vagy ha nincs is mitől...Hisz' csak az én " normális élet " - ről alkotott képemhez képest rossz az élete. Ő láthatóan teljesen elégedett vele...s önmagával is. Így minden mentőakcióm eleve kudarcra lenne ítélve. Minden jónak gondolt változtatásom unalmasabbá, elégedetlenebbé, béklyókkal telivé tenné az életét....Nem hiszem, hogy hálás lenne érte.....Bármennyire is nagy bennem a késztetés, hogy megfogjam a kezét, megmutassak egy másmilyen életet, nem tehetem. Nem hiszem, hogy tetszene neki...Hisz' ha őszintén magamba nézve végiggondolom, melyikünk hogyan éli meg a mindennapokat, melyikünk elégedettebb az életével...Hát, igen...Lehet, nem is nekem kellene megmentenem Őt???

Szólj hozzá