2016. máj 22.

Szabadságharc

írta: Gray mouse
Szabadságharc

   Aki valaha átélte milyen alárendeltként élni egy kapcsolatban, az ha végre kiszabadul ebből a rabságból, nem szívesen mond le újra a szabadságáról. Még akkor sem, ha úgy érzi, már nem ugyanaz az ember, már megerősödve biztos nem hagyná, hogy bárki is rátelepedjen, és irányítsa. De mikor megszeretünk valakit, hajlamosak vagyunk az ő örömét, elégedettségét a magunké elé helyezni. Önként megyünk bele egy kiszolgáló szerepbe, ami nem is okoz gondot addig, amíg boldogok vagyunk. Csak ha már elmúlik a lázas állapot, akkor kapunk a fejünkhöz, hogy hoppá....Már megint saját hülyeségünk áldozatává váltunk. És megint harcolunk a szabadságunkért....S mikor végre visszaszereztük, újra megfogadjuk, soha többé nem engedjük el.

    Mint sokan, ő is görcsösen ragaszkodott a szabadságához. Bármikor egy új kapcsolatra gondolt, mindig érezte, erről nem szívesen mondana le. Régóta van már egyedül, és élvezi, hogy nem tartozik számadással senkinek. Bár volt olyan pillanat, mikor maga sem értette miért ez a ragaszkodás, hisz' úgysem használja ki. Nem jár sehova, nem ismerkedik, nem él mozgalmas életet. Nem is értette miért félti ennyire az önállóságát?! Miben is gátolhatná bárki? Mi az amiről le kellene mondania? Semmi konkrét dolgot nem tudott felhozni a szabadsága mellett, egyszerűen erőt adott neki a tudat, hogy nem függ senkitől, és bármit megtehetne ha akarna.

374457_10151194346208842_1203084585_n-1.jpg

   S egyszer azt vette észre, hogy az a fenemód nagy szabadsága gúzsba kötötte.... Határozottan azt gondolta, a szabadsága egyenlő az egyedülléttel. Erős hittel ragaszkodott ehhez, nem akart senkit közel engedni magához. A szabadságvágya megkeményítette a szívét. Kialakított egy társ nélküli életet, amiben jól érezte magát, ahelyett, hogy megtanult volna valaki mellett, valakivel együtt szabadnak lenni. Ez így roppant kényelmes volt, és elégedett volt az életével....S egy reggelen arra ébredt, hogy már rég nem mondhatja el, hogy nem függ senkitől. Bár még bármit megtehetne ha akarna, de nem akar....Csak bevackolva magát jó puha párnák közé, mozdulatlanul várná, hogy megcsörrenjen a telefon. Ha tehetné, ki sem mozdulna egész nap, ünneplőbe öltözött szívvel várna rá.... Igen....Egy reggel arra ébredt, hogy a szabadsága már nem a régi....És újra harcol a szabadságáért....Na nem a régiért....Egy újért, egy igazabbért.....Amelyben kitárhatja a szívét, amelyben bátran kimondhatja mit érez....Egy olyan szabadságért, amelyben felszabadult lélekkel lehet önmaga. Ahol a valakihez való kötődés nem válik függőséggé. Melyben megmaradhat erősnek, és nem változik át egy gyenge, másik érdekeit maga elé helyező nővé. Igen...Újra harcol a szabadságáért......Mert most értette meg igazán egyik kedvenc dalának befejező sorait:

 "Amíg Te is csak másnál szabadabb vagy, addig Te sem vagy még szabad, Te is csak...gyáva rab vagy..."

  

Szólj hozzá