Már megint....Vagyis inkább még mindig....Hiába telt el újabb 3 év, semmivel sem jutottam közelebb a válaszhoz...Marad az egyszerű kis margaréta...Mert van, ami/aki nem változik...

 ........46 SZÁL MARGARÉTA............

   Nem először teszem fel a kérdést, vajon mi a jobb, az azonosság vagy az ellentét? Mi tartja tovább életben az érdeklődést, a hasonlóság vagy a másság? Mikor érzi az ember jobban magát? Ha bent maradhat a komfortzónájában, vagy ha új kihívásokkal találkozik? Persze mindannyian mások vagyunk, nyilván mindenkinek más a jó, lehetetlen egyértelmű választ kapni. Hisz' még önmagam számára sem találtam meg.

   Mikor virágkötészetet tanultam, úgy tűnt, talán közelebb jutok a válaszhoz. Azt mondták, jellemzi az embert, milyen csokrot készít magának. Természetesen nekem ez akkor sem ment olyan könnyen! Azt határozottan tudtam, milyet nem készítenék, viszont nem tudtam dönteni a harmonikus és a kontrasztcsokor között. Így akkor sem dőlt el, mire vágyom jobban. Persze végül kénytelen voltam dönteni, és a kontrasztcsokor győzött. ...Akkor, ott, az állt közelebb hozzám. Bár gyanítom, a harmóniacsokor is tetszett volna...Másnap egész biztos... Hiszen mindig is törekedtem a harmóniára, de ahhoz, hogy igazán éljek, hogy érezzem hogy élek, kell az ellentétes pólus. A harmónia könnyen fullad unalomba. Ilyenkor előjön a másik énem, és fejjel megyek a falnak, csak, hogy történjen már valami. Aztán persze mikor úgy kell összeszednem darabokra hullott önmagamat, ismét a harmóniateremtés lesz a legfontosabb számomra. De akkor mégis melyik az én igazi énem?

  Volt idő, mikor sokat töprengtem azon, miért nem sikerült örökre szóló, boldog kapcsolatban leélni az életem. Hiszen nem tartom magam rossz embernek, szerettem feleség lenni, nagyon tudok szeretni, és ha jól érzem magam valaki mellett, akkor könnyen szerethető vagyok. ( Igaz, csak addig!  :) Lehet ez volt a baj? )  De valami hiba mégis volt. És mivel nem szokásom másra fogni a dolgokat, így azt kell mondjam, bennem ....Hiszen akár az azonosság, akár a másság a titka a hosszú, kiegyensúlyozott kapcsolatnak, az lenne a legfontosabb, hogy tudjam, én milyen vagyok. Hiszen melyik énemhez legyen hasonló vagy épp más az, aki a tökéletes lehetne? Hiszen ha a nyugalmat keresőnek tökéletes, akkor az impulzusokra vágyónak lesz unalmas egy idő után. Ha az egyhelyben megülni nem tudó, éjszakákat átbeszélgetni vágyó énemhez passzoló, a magamba fordulós énemmel nem fog egyezni....Így igazából már az sem számít, hogy a hasonlóság, vagy a különbözőség a kulcs egy hosszútávon működő kapcsolathoz.....Hiszen hogyan hihetnék abban, hogy van valaki, aki velem, a hangulatommal azonos ritmusban képes kaméleonként átváltozni? ...Így amíg nem lesz egyértelmű, hogy harmónia vagy kontrasztcsokrot szeretnék, addig inkább bele sem fogok a virágcsokor megkötésébe...Inkább szedek egy csokor margarétát, az a maga egyszerűsége ellenére is mindig elkápráztat, és legalább mindig magaménak érzem...