Tudod még?
Tudod még milyen a sötét éjszakai csendben a plafont bámulni órákon keresztül?...S milyen mikor a gyomrod minden telefoncsörgésre összerándul és remegő kézzel veszed elő a telefont? ...S mikor látod, nem ő hív, csalódottan zuhansz a mélybe?.....
Tudod még milyen hosszú perceken át merengve nézni a semmibe? ...És ha szólnak hozzád, értetlenül bámulni, mit is kérdeztek?...
Tudod még milyen szabadjára engedve a fantáziád magasan szállni a felhők felett? ...És azt, mikor zuhanórepülésben zuhansz lefele, és látod magad ahogy becsapódsz a földbe?....
Tudod még milyen mikor rázárod az érzéseidre a kulcsot, és messzire hajítva reméled megszabadultál tőlük?....És mikor kétségbeesetten keresed, mert bármennyire is fáj, érezni akarod újra?....
Tudod még milyen az ész és a szív csatájának harcterének lenni? ...Mikor tudod, semelyik nem győzhet, csak végső kimerültségükben, megsebzetten kényszerülnek feladni a küzdelmet?....
Tudod még milyen étvágytalanul nézni a tányérba, mert a gombóc, ami a torkodat szorongatja, egy falatot sem enged lemenni rajta?....S mikor a fojtogató sírás szabad utat törve magának zubogó patakként önti el az arcodat?....
Tudod még milyen, mikor csapongva az érzések között keresed a választ, mit kellene tenned? ...És mikor rájössz, képtelen vagy megtenni?....Bármennyire is érzed, belepusztulsz, nem tudod megszüntetni a lelkedben dúló viharokat?....
Tudod még milyen mikor szeretnéd színes luftballonokkal tudtára adni a világnak mit érzel?...És mikor próbálsz közömbösnek látszani mindenki előtt, mert még magadnak sem mered bevallani?...
Nem tudod, s azt gondolod, ez veled nem történhet meg?.....Én is azt hittem...