Vágyakozva nézte, ahogy nyelvüket elharapva az izgalomtól, próbálják időre tálalni az ételt. Csodálta azt a szenvedélyt ahogy hozzáfognak a sütéshez,főzéshez. Ahogy kattog az agyuk, hogyan lehetne a legharmonikusabb ízeket összehozni az adott alapanyagokból.  Ahogy számára ismeretlen ételeket főznek, ismeretlen fűszereket, trükköket bevetve, hogy elkápráztassák a Konyhafőnök zsűrijét és persze őt. Pedig ő is jól főz... Azt mondják... Bár önmaga szerint csak úgy, mint asszonyok többsége. Házias ételeket, otthonról hozott ízekkel. Olykor kissé unottan, de minden ellenérzés nélkül. Több mint 30 év alatt már beleivódott az életébe, rutinosan, különösebb gond nélkül nyúlt a fakanálhoz nap mint nap....Pont úgy, mint az anyák, nők milliói....

  Elégedett is volt ezzel, egészen eddig. Mert most, hogy látta a lelkesedét a versenyzőkön, ahogy érezte magán, milyen hatással van rá már a látványa is ennek az egészen másfajta gasztronómiának, nagyon vágyik rá. Nem szokása irigykedni, de most mégis az. Érzi, hogy ha valami, hát ez hiányzik az életéből. ...Szeretné érezni a szenvedély ízét.....