Nem is olyan rég, az első indulat lendületével nyúlt volna a toll után, hogy megírja...De most csak nézte az üres papírt, majd a jól ismert cinikus mosollyal a szája sarkában összegyűrte. 

  Nem, már nem akarta megmagyarázni....

  Maga is elcsodálkozott ezen, vajon mi változott?

  Talán már megunta, hogy nem értik...Talán már nem olyan fontos neki, hogy jól értsék...Talán csak megtanulta hogy okos enged...Talán csak belefáradt, kiégett, vagy már nem érdekli....Nem tudta....De nagyon megnyugtató volt az érzés, hogy túllépve az első indulaton, megnyugodva gondolt arra, hogy végre megszületett a meg nem írt levél, és jól érzi magát!... Végre tiszta lappal zárhatta a napot...