Huuh, mennyire nem szeretem ezt a mondatot! És nem csak azért, mert a férfiak körében ez a mondat vezeti  a  legnépszerűbb szakítós szövegek listáját. ( Többnyire igazuk van :-)  ) Úgy általában dühít, mikor ezt hallom....Jobbat érdemelsz! ...Jobb társat, jobb bánásmódot, jobb életet, stb. Tudom én, hogy többnyire jószándékkal mondják, és van, hogy tényleg őszintén azt gondolják, úgy érzik, hogy a másik valamiért nem azt kapja, amit érdemelne. De vajon van valaki, aki nem érdemelne jobb, boldogabb életet? Nem járna mindenkinek gondtalan élet, szép lakás, időnként egy-egy nyaralás, megértő társ és viszonzott szerelem? 

   Nem szeretem ezt a mondatot....Mert hiába érdemelnénk jobbat, azon kívül, hogy sopánkodhatunk a pillanatnyi helyzetünkön, nem vezet sehova. Mert az élet nem arról szól, hogy mit szeretnénk, és mit érdemelnénk. Ezt megszoktuk, belénk ivódott a hosszú évek alatt, amit lemondásokkal, megalkuvásokkal, nélkülözésekkel éltünk le. Legyen az anyagi, érzelmi, munkahelyi nélkülözés, vagy épp az emberileg elismerés, a megbecsülés hiánya a keserű szájízünk okozója. Tudjuk mi magunk is, hogy igen, jobbat érdemelnénk....De vajon el is hisszük, hogy tényleg megérdemelnénk? El tudjuk még hinni, hogy semmivel sem vagyunk kevesebbek, hogy nekünk is jár a legjobb? Mindenből....A legjobb társ, a legszebb otthon, a legfinomabb csoki és a legjobb illatú parfüm ?

   Mikor felajánlották, hogy kipofozzák a lakást mielőtt beköltözünk, zavarban voltam...Úgy éreztem, meg nem érdemelten kapom ezt, hiszen én úgyis kibéreltem volna, ahogy volt. Majd apránként szépítgettem volna, hiszen mást sem csináltam eddigi életemben, mint próbáltam lepusztult lakásokból , élhető otthont varázsolni. Most is felkészültem, hogy ezt fogom tenni. S mikor nagyvonalúan megtették ezt helyettem, akkor  nem tudtam felhőtlenül örülni neki, mert azt éreztem, érdemtelenül kapom. Persze lehet, nem is az én személyemnek szólt ez a nagyvonalúság, hanem a saját lelkiismeretük megnyugtatása vezérelte őket, de mindenképp jó szándék kellett mögé. És ezt nem szoktam meg...Ettől úgy éreztem, adósuk maradok mindaddig amíg itt lakom. Nem volt könnyű elhinnem, hogy igenis, én ezt megérdemlem!!! Megérdemlem, hogy valaki rendes legyen velem, valaki figyeljen arra, hogy nekem könnyebb legyen. Megérdemlek egy szebb otthon.. Nem egyszerű....

   Pedig azt hiszem, nagyon fontos lenne, hogy mikor azt halljuk, hogy " Jobbat érdemelsz! " , akkor ne legyintsünk lemondóan, hanem higgyük el, hogy tényleg így van! Elsősorban magunkban kell tudatosítani, hogy igen, megérdemeljük a legjobbat....Mindenből! ...És ne vonakodjunk elfogadni! Végre el kellene fogadnunk, hogy nem mondhatunk le mindig mindenről! Nem alkudhatunk meg mindenben....Nem szerénykedhetjük végig az életünket!...El kell hinni legbelül a lelkünkben, és főleg a fejünkben, hogy a legjobbat érdemeljük....Mindannyian!