Fény-árny-játék
Nem tudott betelni a látvánnyal....Kényelmesen hátradőlve hosszan csodálta a fény játékát, ahogy a lágyan leomló függöny a tavaszi szellő táncát járva fest mozgalmas árnyképet a hófehér falra. Ámulattal nézte, ahogy a napsugarak a hatalmas ablakon beáradva megtöltik élettel a szobát. Sokáig élt sötét, fénytelen lakásokban. Évekig nézte sóvárogva a magazinok oldalain a világos, fényfürdőben úszó otthonokat. Most, ahogy körbenéz a szobában, boldog....
Szeret itt élni. Szereti a szobát, a tiszta falakat, a levegős teret, a sok ablakot...Szereti annak ellenére, hogy tudja, nem olyan kifinomult ízlésű a lakás berendezése mint a magazinokban, a bútorok is kopottasak már, és nem követik az aktuális divatot. Tudja, hogy ezernyi hibája van a lakásnak, és lehetne lekicsinylő véleményeket mondani róla...De mindezek ellenére szereti...Úgy, ahogy van... A fény, amely e napsütéses délutánon átjárja a szobát, melegséggel árasztja el az ő szívét is. Szeretné megállítani az időt, hogy a végtelenségig élvezhesse ezt a pillanatot. A fénysugarak erőt adó ragyogását, a nap lágyan ölelő melegét, az otthon nyugalmát..Szeretné megállítani az időt, miközben a gondolatai messze repítik...