A másodpercmutató kattogása tompa fájdalommal lüktetett a fejében. Sokadjára nézett fel az órára, de az idő mozdulatlannak tűnt. Végtelen hosszú percek után végre eljött az idő... Elővette kis üvegcséjét, és a poharába öntötte az utolsó adag kávét. Komótosan megkavarta, bár maga sem értette miért, hiszen a cukor reggel óta már rég elolvadt. Talán gyűjtötte az erőt, mert tudta mi vár rá...Egy szuszra itta meg a "keserű vizet" . Megrázkódott a fekete italtól, melynek csak a színe emlékeztetett arra, amit KÁVÉnak hívnak. Ha valaki látta az undortól eltorzult arcát, biztos nem értette miért issza, ha ennyire nem esik jól neki. Volt, hogy önmaga is elbizonytalanodott, de tudta, kávé nélkül képtelen lenne kibírni. Teste, agya, óramű pontossággal követelte a túléléshez szükséges koffeint. 

   Ahogy egyedül, átfagyva üldögélt két négyzetméteres ketrecében, és egy kis energiát remélve itta a jéghideg kávét, szánalmasnak érezte a helyzetet....Vágyott 10 perc kávészünetre, mikor kellemes beszélgetés mellett várják, hogy elkészüljön a frissen főzött kávé. Amikor lassan kortyolva a forró italt, simogató melegség járja át a testét, és pár percre végre kizökkenhet a monoton munkából. Nem volt túl nagy ez a vágy, de mégis elérhetetlen...

   Igen, a helyzet szánalmas... A hideg kávé épp úgy, mint a kapcsolatok, pontosabban a kapcsolatok hiánya. A másoktól való elhidegülés napról-napra telepedett rá. Egyre inkább úgy érezte, jobb, ha óvatos távolságtartással szereti az embereket. Szép lassan, a sok támadás és bántó megjegyzés egyenesen vezetett a mostani hangulathoz. És aki azt mondja, ő még ne is panaszkodjon, őt nem is érte annyi támadás, igaza van. Csak amikor az ember azt látja, hogy mindig, mindenkit, a legapróbb dolgokért is megszólnak, nehéz azt hinni, hogy majd pont ő lesz a kivétel. Nem is hiszi....A kíméletlen jégpáncél erősen körbezárta a szívét. És amikor kívülálló emberek megjegyzik, milyen jó látni, hogy mindig mosolyog, akkor sajnálja igazán, hogy már csak ők látják ilyennek...Mert csak ők tudnák megolvasztani a jeget....Azok, akikre még van kedve, van ereje mosolyogni...