Mi a siker titka? A kiugró tehetség, vagy a jó menedzselés....S mit tehet az ember, ha egyik sincs meg benne? Ha csak a lelkesedése van, és az is nagyon törékeny? A legtöbb, hogy rábízza magát a szerencsére, és hisz abban, hogy az Isten tudja mit csinál. Persze halljuk eleget, hogy ha valamit el akarunk érni, azért tenni kell....Hát elég meggondolatlan módon tettem érte, de már látom, nem ez az én utam.

   Persze nem lehetek elégedetlen, hiszen még semmi sem dőlt el, és igazából még akár el is juthatnék az igazi megmérettetésig, ahol már nem a népszerűség és nem a szavazatok döntenek. Nem tudom mi lesz a vége? De azt már érzem, hogy "Nem ilyen lovat akartam! ".

   Tudom, nem erősségem a türelem. Nehezen hozok meg egy döntést, de ha már valamit eldöntök, azt rögtön akarom, nem szeretek tétlenül várni. Pedig most azt kellene....De eléggé lelomboz, mikor látom, hogy a reggel meglévő szavazatok estére csökkennek, és meg sem közelítik azt, amit nekem jeleztek az ismerősök. Persze  a sorrenddel kiegyeznék, de nem szeretem az ilyen tisztázatlan helyzeteket. Bár ha belegondolok, nem is tudom miért gondoltam, hogy jó egy ilyen megmérettetés? Hiszen hogyan lehetne döntést hozni, melyik a jobb gyümölcs? Mindez ízlés, és hangulat kérdése. Van, hogy én is zamatos körtére, és van, hogy a málna édesen szétolvadó izére vágyom. De mindkettő a kedvencem. De ezen nem is érdemes rágódni.

   Ami miatt bizonytalan vagyok, az inkább az ismertség....Népszerűséget ugyan nem hozott, de sajnos eléggé megnyesegette a szárnyaimat.....Élveztem a repülést....Szerettem kiírni mindazt ami bennem van. Úgy ahogy érzem....Nem latolgatva, ki mit gondol, kinek mi lesz a véleménye....Szerettem írni a vágyaimról, az érzéseimről, a haragomról, a kétségeimről, és a világhoz fűződő viszonyomról....És most itt ülök megcsonkított szárnyakkal, és nem repülhetek....Mert már figyelnem kell minden soromra, és ez így már csak szárnyaszegett madár vergődése lenne.

   De egyet tudok! A tollaim ki fognak nőni, és újra repülni fogok!  Úgy ahogy szeretek, szabadon, olykor széllel szemben, vagy épp megpihenve a szél hátán, élvezve a szabadság érzését....Igen, nem adom fel!.. Írni fogok..... Egy ideig nem publikusan.....Aztán előbb-utóbb minden visszatér a régi kerékvágásba,  mert remélem igaz a mondás...." Minden csoda három napig tart..."