Mégis, mit vársz tőlem??? - kérdezik hol dühösen, hol csalódottan a nőktől a férfiak, hol csak csendben magukban latolgatva a lehetőségeket. Szeretnének a kedvünkben járni, szeretnék ha boldogok, elégedettek lennénk.....mert az jelentősen megkönnyíti az ő életüket is. :))) A válasz roppant egyszerű! A férfi legyen gondolatolvasó, és tegyen legjobb belátása szerint!!!

  Jó, jó...!!! Tudom, nincs könnyű dolguk a férfiaknak. Még ha esetleg bele is látnának a női fejekbe, kiigazodni akkor sem lenne olyan egyszerű a nagy kuszaságban. Mert be kell ismernünk, többnyire elég nagy káoszra akadnának, hisz legtöbbször mi magunk sem tudjuk mit akarunk. De azt reméljük, azt várjuk, majd a férfi tudja, s minden bennünk lévő bizonytalanságot eloszlat. Igen, azt várjuk a férfitől, hogy találja ki a gondolatainkat. Még azt is amelyikkel még mi magunk sem vagyunk tisztában. S ha már tudja mit szeretnénk, hát tegye azt amit szíve, ösztönei tanácsolnak neki. Aztán vagy bejön, vagy nem! :)))

  Igen, azt várjuk a férfitól, hogy az ezernyi kulcs közül találja meg azt az egyet amely kitárja a szívünket. S ha elsőre bele is törik a kulcs a zárba, ne legyen rest újra próbálkozni. Ahány nő, annyi kulcs...

  Hogy én mit várok a férfitól?....Azt, hogy legyen erősebb mint én. Hogy tudjak, merjek mellette gyenge nő lenni, mert biztos lehetek benne, hogy erős kézzel ölel át s véd meg a világtól. Hogy elhiggyem neki a jóról, hogy az jó, mert tudom, Ő a legjobbat akarja nekem. A feketéről, hogy fekete, ha én esetleg épp rózsaszín ködben szemlélem a világot, s a fehérről, hogy fehér, mikor épp sötéten látom a dolgokat. Mert tudom, az ő tisztánlátása, határozottsága biztos támasza az életünknek.

  Azt várom a férfitól, hogy büszke lehessek rá! Büszke, a személyisége, az embersége, az értékrendje miatt. Tisztelni tudjam, mert ő is tisztel engem mint embert s mint nőt, mert mások előtt is érezteti velem, hogy figyel rám, hogy én vagyok a fontos. Hogy fel tudjak rá nézni, hogy a tudásával, a bölcsességével, intelligenciájával ébren tudja tartani bennem az érdeklődést iránta. Hogy merjen nemet mondani ha kell, de tudjon engedni mikor látja, hogy arra van szükségem.

  S persze ha a szemembe néz, érezzem, hogy engem akar! Csakis engem! Ha a közelemben van, járja át a testem a lázas izgalom, a várakozás gyönyöre, vajon megérint-e? Minden porcikámban érezzem a vágyat, bárcsak lágyan megsimogatná az arcomat, alig észrevehető puhasággal megcsókolná a nyakamat.  Érezzem magamat különlegesnek, okosnak, NŐ-nek mellette. A kezdeti lángolás elmúltával is felélessze a bennem pislákoló tüzet, már a puszta jelenlétével. A tekintetével, amelyben vonzó nőként látom magam, újra és újra csábításra sarkalljon, s az idő végezetéig életben tudjuk tartani ezt a tüzet.

   S ami számomra talán a legfontosabb, legyen humora! Meg tudjon nevettetni ha elveszek a mindennapok gondjában, értse, és értékelje az iróniát, tudjon velem a saját, esetleg az ő, olykor kettőnk hülyeségén nevetni s nap mint nap újult erővel belevágni a folytatásba.

  Hogy ezek irreális elvárások? Hogy ilyen nincs???.....Hát ezért vagyok egyedül....

  S persze egyszer csak jön valaki aki mit sem törődve ezekkel az elvárásokat  meghódítja a szívünket. Közel sem olyan tökéletes, de akkor már nem számít semmi, mert őt akarjuk.....De addig lehet álmodozni ....